Hiteleshelyi segédkönyvek az Elevéltár oldalon (2024. július 10.)

Kiemelt

Közzétéve Szerző:

A hiteleshelyi levéltárak jelentősége

A történelmi Magyarország területén működött hiteleshelyek (káptalanok és konventek) levéltárai, a feudális korszak birtoklástörténetének, helytörténetének, és (főleg a nemesség tekintetében) családtörténetének is, pótolhatatlan forrásai.

Sajnos Trianonnak „köszönhetően”, e levéltárak jelentős része külföldre került, ami kutatásukat megnehezíti, de a csonka-Magyarországon maradtakhoz való hozzáférés sem zökkenőmentes. Anyaguk úgyszólván egyáltalán nem hozzáférhető digitálisan, egyes esetekben még az iratok alapszintű leltára sem elérhető (ami a helyszíni kutatást is megnehezíti).

(A ritka kivételek közé tartozik a győri káptalan, melynek fondjai a Győri Egyházmegyei Levéltár elektronikusan kutatható forrásainak jegyzékében megtalálhatók; valamint a kalocsai főkáptalan, amelynek segédlete ITT érhető el.)

Egyes hiteleshelyi levéltárak (pl. egri káptalan, gyulafehérvári káptalan, kolozsmonostori konvent), az MNL tagintézményeinek kezelésében vannak; ezekről legalább jegyzék rendelkezésre áll; azonban online kutatásról itt sem beszélhetünk. (Kivételt képeznek a kolozsmonostori konvent jegyzőkönyvei, lásd alább!)

Az elérhetővé vált források

Fenti okokból, nagyon fontos és örömteli fejlemény, hogy az MNL Országos Levéltárában található, káptalani, konventi és vármegyei segédkönyvek digitalizált mikrofilmjei, felkerültek az Elevéltár oldalra, és így mindenki számára azonnal hozzáférhetők.

(Közzétételük dátuma a weboldalról nem derül ki, feltehetőleg 2023. végén vagy 2024 folyamán történhetett.)

Ezek a segédkönyvek az Országos Levéltár O 65, O 66 és O 67 törzsszámú fondjaiba tartoznak, amelyek leírása megtalálható a Hungaricana adatbázisban:
Vass Előd: Bírósági levéltárak. Repertórium. (MOL, Bp., 1988.) 99–106. oldal.

Ebben olvasható, hogy II. József 1786-os rendeletével megszüntette a káptalanok és konventek hiteleshelyi működését; levéltáraikat ekkor rendezték és segédkönyveikről másolatok készültek, melyeket a Hétszemélyes Táblának beküldtek. A vármegyei levéltárak egyes jogszolgáltatási iratairól is segédkönyvek készültek, melyeknek másodpéldányait ugyancsak a Hétszemélyes Tábla kapta meg.

Habár ezen elenchusok és mutatók az összeírni szándékozott óriási forrástömegnek csak egy részét fedik le, és nem egységes módszerrel/minőségben készültek, mégis nagyszerű segítséget nyújtanak egyes források felkutatásához, mai lelőhelyének azonosításához; a tartalmi kivonatok révén pedig azonnal használható adatokkal gyarapíthatják kutatásunkat.

A digitalizált segédkönyvek megtekinthetők

az alábbi helyeken és módon:

  • O 65 – Káptalani levéltárak felterjesztett elenchusai és mutatói:
    • Nyissuk meg az O 65 fond X szekcióbeli másolatáról (X 75) szóló Elevéltár oldalt:
      https://www.eleveltar.hu/digitalis-tartalom?source=mnlscope&ref=mnlscope::17138
    • Alul, a Kapcsolódó leírási egységek részben, megtaláljuk az ide tartozó mikrofilm-tekercsek felsorolását (linkek).
    • Kattintsunk ebben a listában a kívánt mikrofilm-tekercsre (linkre)!
      Például az egri káptalan egyik tekercse (4943 számú mikrofilm):
      HU-MNL-OL-X 10872-4943 X 75 – Egri káptalan levéltári elenchusai, 1280-1787 (Mf: tekercs)
    • Megnyílik az adott mikrofilmet leíró oldal.
    • Az oldal alsó részén lévő, Digitális tartalom linkre kell kattintani!
    • Kb. egy percet kell várakozni, azután az oldal alján megjelenik a képnézegető.
    • A képnézegető gombjaival és alsó navigátorával, végignézhetjük a mikrofilmet. A fényerő és kontraszt a jobb-felső sarokban lévő csúszkákkal állítható. A felül-középen lévő Full gombbal, teljes képernyős nézetre válthatunk.
  • O 66 – Konventi levéltárak felterjesztett elenchusai és mutatói:
  • O 67 – Megyei levéltárak felterjesztett elenchusai és mutatói:

További online források

Látható, hogy a fentiekben jelzett digitalizált források, a W szekció alatt érhetők el, az Elevéltár oldalon lévő „levéltári struktúrában” („Teljes struktúra” nézetre váltva):
https://www.eleveltar.hu/digitalis-tartalom?source=mnlscope&ref=mnlscope::14660

Végignézve ennek a szekciónak a tartalmát, látható, hogy több, az AdatbázisokOnline oldalon már közzétett, digitális tartalom innen is elérhető:

Egyes esetekben, az Elevéltár oldalon több felvétel található, mint az AdatbázisokOnline oldalon:

Végül vannak olyan források, melyek (a fenti, káptalani/konventi/vármegyei segédkönyvekhez hasonlóan), csak az Elevéltár oldalon érhetők el digitálisan. Például:

Érdemes tehát a W szekció alatt „nézelődni” az Elevéltár oldalon – hátha az általunk kutatni kívánt forrást már digitalizálták és közzétették!…

Szubjektív megjegyzések

Amatőr családkutatóként az érdekelt, vajon mennyire teljesek (hibátlanok) a közzétett káptalani és konventi segédkönyvek, és mi a hasznuk?

Idén lesz huszadik évfordulója, hogy egy köznemes család kutatásába belefogtam. Az évek során számos levéltárat felkerestem, különféle forráshivatkozásokat, hipotéziseket követve, de az esetek 80–90%-ában olyan iratokhoz jutottam csak hozzá, melyek elsősorban nem az általam kutatott családdal foglalkoztak, tehát kutatásom szempontjából másodlagos forrásnak bizonyultak.

Egyre inkább kibontakozott előttem a család tulajdonában egykor létezett iratanyag tartalma (amely leveles ládákra, oklevelekre, több tanúvallomásban történt utalás), és egyre inkább éreztem a hiányát annak, hogy ezeket az iratokat sosem vehettem kézbe (sokáig támpontom sem volt, milyen kézen-közön, hová kerülhettek az idők folyamán).

Az előkerült adatokból viszont egyértelmű volt, hogy a család legtöbb jogügylete hiteleshely (konkrétan: a nyitrai káptalan) előtt folyt le (másfelől különféle vármegyei törvényhatóságok előtt, helyhatósági-járási szinten csak elvétve). Úgy láttam, a „családi levéltár” jelentős hányadában rekonstruálható volna, az egykor benne foglalt tételek azonosítása, sőt jelentős részben akár szövege tekintetében is, a nyitrai káptalan hiteleshelyi jegyzőkönyvei alapján.

A nyitrai káptalan hiteleshelyi iratanyaga jelenleg a nyitrai Szent Emmerám-székesegyház épületében, annak egy kívülállók számára megközelíthetetlen részében található. Itt kutatóterem kialakítása lehetetlen, így az eredeti iratok nem kutathatók. A teljes iratanyagról Pozsonyban, a Szlovák Nemzeti Levéltárban mikrofilm-másolat van. Ezeknek a (mikrofilm-olvasóval nézegetve, sajnos nem egykönnyen olvasható minőségű!) mikrofilmeknek a végignézése, optimista becslés mellett is hónapokat venne igénybe. A mikrofilmekről, hagyományos eszközökkel fotómásolatot készíteni nehéz – tehát, ha az ember talál is „valamit”, arról vagy saját kezű jegyzetet készít, vagy életlen fotókat (fényképezőgéppel).

Meg kell vallanom, évek sora óta sem tudtam magamat rávenni arra, hogy Pozsony és lakóhelyem között vasúton ingázva, hónapokat töltsek ezen, általam (felvidéki kutatótársak fotói alapján) túlságosan is jól ismert minőségű mikrofilmek nézegetésével. (Egy ösztöndíjas, vagy Pozsony környéki lakos, talán megengedhetné ezt magának!)

Egyre inkább érezve a nyitrai káptalan adatainak hiányát kutatásomban, egyre nőtt lelkiismeret-furdalásom, mert tudtam, hogy munkám emiatt olyan mértékben lesz hiányos, hibás, ami (teljességre törekvő embernek) vállalhatatlan. Ez annál fájdalmasabban érintett, mert a családkutatást életem egyik fő feladatának tekintem.

Mostanában, egy kutatási szakasz lezárása kapcsán, „levegőben lógó” jelzetek, ismereten lelőhelyű forrásokról készült (egyszerű) másolatok eredetijeinek azonosítása kapcsán, végül is arra jutottam, hogy „mindenáron” megkezdem a „nyitrai káptalan feldolgozását”, és első lépésként az Országos Levéltár O 65 fondjában lévő segédkönyveket szerettem volna kikérni, átnézni (hogy ha azok kellően részletesek, a bennük fellelt jelzetek alapján tervezhessek meg egy esetleges célzottabb pozsonyi kutatást).

Ekkor vettem észre, hogy az Elevéltár oldalon „fenn van minden”!

Ennél nagyobb öröm már régen ért!

A két országos hatókörű hiteleshely (esztergomi és pozsonyi káptalan), továbbá a nyitrai káptalan és a csornai konvent segédkönyveit néztem át eddig (futólag).

A pozsonyi mutató-könyv szerfölött gondatlan munka, így ennek jellemzésére felesleges is a szót vesztegetni.

Az esztergomi és nyitrai káptalan elenchusai egyaránt kiválóan használhatók, részletesek, pontosak. Korábban fellelt adataimmal összevetve őket, teljességgel hiánytalanoknak találtam őket.

A nyitrai hiteleshely anyagának feldolgozása mintaszerű. Úgyszólván raktári rend szerint haladtak, vagyis a szálas oklevél-anyagot, ügytípusonként/korszakonként külön könyvbe vették fel, a hiteleshelyi jegyzőkönyvek sorozatát pedig úgy dolgozták fel, mintha az egyes kötetekhez külön-külön ABC-rendű személy- és helynév szerinti lajstrom készült volna. A feldolgozás így a raktári rendet, az időrendet és a nevek ABC rendjét is, szigorúan követi. Ez meglátásom szerint a korszakban elérhető leglogikusabb feldolgozási mód volt, ami az adatok teljességét úgy teszi kimutathatóvá, hogy minden keresett adat, bonyolult/többszörös kereszthivatkozások nélkül is igen gyorsan megtalálható (mivel minden esetben a korszak/raktári rend által pontosan meghatározott, és aránylag kevés számú oldalon keresendő) – feltéve, hogy legalább hozzávetőlegesen ismerjük az irat keletkezési idejét. Hátránya, hogy minden irat/ügydarab csak egyszer (egyetlen, kitüntetett címszó alatt) szerepel a jegyzékben (egy pár helyen kezdetleges kereszthivatkozások vannak). Másik, óhatatlan hiányosságként a regeszták korlátos terjedelme tűnik fel; azonban a tartalmi tömörítésből adódó adatvesztés, elválaszthatatlan sajátsága e műfajnak, tehát hibaként nem rovandó fel.

A nyitrai segédkönyvek minősége, adatgazdagsága tehát fantasztikus – legjobb reményeimet is felülmúlta! Az engem különösen érdeklő XVI–XVII. századra vonatkozólag, már az első két napon, felületes ad-hoc nézelődéssel is nagyjából ugyanannyi, teljesen új adatot tudtam kinyerni belőlük, mint a megelőző húszévi kutatás eredményeként! (Úgy vélem, ez a számomra eléggé mellbevágó tény, nem csupán az én kutatói ügyetlenségemet, hanem a hiteleshelyi adatok nagy jelentőségét is ékesen bizonyítja!)

Az esztergomi főkáptalan elenchusai más rendszerűek. A tárgyszavak ABC-rendjében készültek ezek; az „adott betűn belüli” (tehát: azonos betűvel kezdődő) címszavak között gyakori kereszthivatkozásokkal. (Ugyanezt eltérő betűk esetében igen nehéz lett volna megoldani, így erre láthatólag nem törekedtek.)

Egy adott betűn belül, előbb a szálas (capsa – fasciculus – numerus szerint hivatkozott) iratokat vették lajstromba, a raktári rendet szigorúan követve. (Tehát doboztól-dobozra, azokon belül kötegről-kötegre stb. növekvő rendben. Ezen szálas iratok tartalmilag véletlenszerű sorozatot alkotnak.) Majd a hiteleshelyi jegyzőkönyv-adatok kimutatása következik, aránylag időrendben. Bizonyos, csak utóbb előkerült adatok lajstroma, afféle pótlék-kötetekbe került.

Bár tehát a feldolgozás itt is meglehetősen pontosan követte a raktári rendet, valamint időrendet, a címszavaknak az ABC betűi szerint különálló kötetekbe gyűjtése azt eredményezte, hogyha az ember egy bizonyos, általa ismert jelzetű (és dátumú) iratot keres (pl. én a „C. 23. f. 2. No. 12.”, tehát Capsa 23. – Fasciculus 2. – Numero 12. jelzetű, 1547. évi iratot), úgyszólván az összes betűnél végig kell néznie, vajon hová/milyen tárgyszó alá vették fel azon tételt. (Ezen irat regesztája például a „B” betű első kötetébe, a 216. oldalra került, „Bessenyey” tárgyszó alá.)

Egyetlen irat kikeresése így kedvezőtlen esetben akár fél munkanapot is igénybe vehet; míg ugyanez a nyitrai feldolgozási módszer szerint, jó esetben nagyjából negyed vagy fél óráig (se) tartana (hogyha az irat körülbelüli keletkezési idejét ismerjük).

Az egyes tárgyszavak betűnként külön kötetekbe való rendezése, valószínűleg a feltárt iratanyag nagy mennyiségéből adódó (a munka kezdetét megelőző) elhatározás lehetett; azonban kiemelendő, hogy a nyitrai feldolgozási módszert követve, azonos tárgyszó-szám mellett, gyakorlatilag ugyanilyen terjedelmű segédlethez jutottak volna – azzal az előnnyel, hogy az egyes betűk közötti kereszthivatkozások, egy adott korszakon belül, már elég könnyen kivitelezhetőek lettek volna.

[A megvalósult elenchusban viszont korszakokon átívelő kereszthivatkozások lehetségesek, de csak egy adott betűn belüli tárgyszavaknál; aminek nézetem szerint jóval kevesebb értelme van, minthogy egy adott korszakon belül kellene az oda tartozó összes tárgyszót keresztbe hivatkozni (tekintet nélkül a kezdőbetűkre), a keresett irat azonosításához; a korszakok közötti, és csak egy betűre korlátozott hivatkozásoknak alig van értelme.]

Teljesség, megbízhatóság tekintetében, az esztergomi segédkönyvek, nem maradnak a nyitraiak mögött.

Futólag a csornai konvent lajstromait is megnéztem, minőségüket igen jónak találtam – itt is (számomra) nagy jelentőségű új adatokra bukkantam.

Érdekes belegondolni, hogy miért és hogyan jöttek létre ezek a segédkönyvek. A (fentebb már hivatkozott repertóriumban lévő) fondleírások szerint:

„II. József 1786-ban elrendelte a káptalanok hiteleshelyi működésének beszüntetését, s a Hétszemélyes Tábla útján az egész hiteleshelyi iratanyag központi irányítás alá helyezéséről is döntött. A Hétszemélyes Tábla intézkedésére a rendezési és lajstromozási munkák, illetve a segédkönyvek másolása 1786-ban a hiteleshelyeknél megindult. A hiteleshelyek bekért segédkönyveit (elenchus és mutató) a Hétszemélyes Tábla a közvetlenül alája rendelt Tabula Provinciális, illetőleg az utóbbi mellett létrehozott Országos Hiteleshelyi levéltár számára gyűjtötte össze. (…)

II. József 1786-ban elrendelte, hogy az egész magyar jogszolgáltatás központi hatóságává emelt Hétszemélyes Tábla rendelkezései szerint, a megyék levéltáruk közigazgatási és jogszolgáltatási iratanyagát kettéválasszák, s a jogszolgáltatási vonatkozású, ún. „Judicialia” anyagot rendezzék, segédlettel lássák el, s ezek egy példányát a Hétszemélyes Táblához küldjék meg. A 46 magyarországi megyében 1786-ban a segédkönyvek másolása megindult, de 1789-ig csupán 16 megye küldte be segédkönyveinek másodpéldányát a Hétszemélyes Táblához.”

[Lásd: Vass Előd: Bírósági levéltárak. Repertórium. (MOL, Bp., 1988.) 99. és 103. oldal.]

A magam részéről kalapot emelek a kalapos király előtt: központosító törekvéseinek, rohamléptekben végrehajtott (több ponton alkotmányellenes és egyháznyúzó) reformjainak, melyek a maguk idejében vajmi kevés hasznot hajthattak – így, 200 év után, váratlan, nagyszerű hasznait élvezve!

Kétségtelenül nagyszerű ajándék a Levéltárosok részéről, ennek az adatforrásnak a közzététele, a hely- és családtörténettel foglalkozó kutatói közösség számára!

Lélekben megköszönve ezt, nagyon is közelfekvőnek tűnik elgondolkozni azon: hogy ha már ezen néhány mikrofilm közreadása ekkora potenciált hordoz magában, vajon mekkora fegyvertény volna, hogyha egyszer az összes hiteleshelyi irat, online kutathatóvá válna?

Múlt évi (2023.IV.25-i) előadásomban is kitértem vesszőparipámra: a történelmi Magyarország hiteleshelyeinek teljes korpusza digitalizálandó, és az így képzett adatbázis (egyes részletei), akár előfizetéssel, akár (bizonyos részek) anélkül, online elérhetővé teendő!

(Ez nem feltétlenül jelenti a teljes adattömeg azonnali elérését. Az egyes források szerverekre való feltöltése, eseti jelleggel, az aktuális-előjegyzett szükséglet szerint is történhet. A lényeg az, hogy a források digitális formában rendelkezésre álljanak egy központi adattárban, és abból az igényelt másolatokat a kutatók, valami úton-módon, megtekinthessék!)

Kihangsúlyozandó: nem végtelen mennyiségű adatról van szó! Egy-egy hiteleshely működése legtöbb esetben az újkor 3–4 évszázadára korlátozódik, és az iratok nagy része kötetek formájában van jelen (az ahhoz kapcsolódó szálas iratok pedig, eléggé rendezettek lehetnek, főleg a kisebb hiteleshelyeken). Mai levéltári léptékkel tekintve, kifejezetten nem nagy terjedelmű (átlagosan 20–50 ifm nagyságrendű) fondokról beszélhetünk (amely mérettartományból csak egy-két legnagyobb hiteleshely ugrik ki). Előny az is, hogy a fondok már lezárultak, tehát semmilyen további gyarapodás nem gátolja rendezésüket, az iratok teljességének egyidejű számbavételét.

Hogyha tehát a Hevenesi–Kaprinay–Pray–gyűjtemények köteteinek digitalizálása, és online közzététele, az elmúlt években, nagyon is lehetségesnek bizonyult – ugyan miért ne lehetne hasonló digitalizálást káptalani jegyzőkönyvekkel (és ottani szálas iratokkal) végrehajtani?

A hiteleshelyi levéltárak egy része eleve belföldi állami levéltárakban van. Ezeket úgyszólván „központi utasításra” bármikor digitalizálni lehetne.

Más levéltárak (belföldi és határon túli) egyházi kezelésben vannak. Ezek digitalizálására helyenként (például épp a nyitrai káptalan esetében) vannak tervek. Épp az lenne a „nagy művészet”, fegyvertény, hogyha a több állam területére szétszabdalt, és helyenként nehezen hozzáférhető eredeti iratokat, sikerülne egységes technikai feltételek mellett lefényképezni és digitálisan elérhetővé tenni, egyetlen rendszeren belül – aminek legnehezebb része voltaképpen a szervezés, az „érdekek összehangolása” – az esetlegesen megnyilvánuló ellenkezés letörése. – Ez valóban „nagy művészet” volna!

Lehetetlen? Vágyálom? Meg sem érdemes próbálni? Hagyjuk valósulását a jövőre, a „spontán digitalizációra” – mely „előbb-utóbb úgyis mindent utolér”?

Mit nyernénk vele? Miért volna érdemes programot alkotni erre?

Ha a hiteleshelyi levéltárak egységes digitalizálása megtörténne, azzal olyan fegyvert (pacifistább szóhasználattal: eszközt) kapna a magyar történettudomány, ami páratlan lenne más országok viszonylatában is. A hiteleshelyi szervezet bizonyos tekintetben magyar sajátosság, mely a középkorban és kora újkorban, a hazai jogi életben meghatározó szereppel bírt, az iratok megőrzésében. „Nem káptalan a feje, hogy tudja” – szoktuk mondani – amiből adódik az ellentéte is: hogy a káptalan mindenről tudomással bír.

Mennyi homályos tapogatózást, téves következtetést, hibás adatot lehetne kigyomlálni a helytörténetből, családfákról; milyen sok adalékkal szolgálni a köztörténethez, várak, uradalmak, intézmények, országos tisztségek történetéhez, a jogtörténethez (és ezáltal a diplomatikához is), ha a káptalanok anyagát jobban feltárnánk, felhasználnánk!

A hiteleshelyek rendszere behálózza történelmi Magyarország területének egészét, és a feudális korszak páratlan részletességű tükrét nyújtja. Ez adja óriási jelentőségét.

Könnyen belátható, hogy ugyanezen tényezőkben, eszmei vonásokban keresendők azok az okok, melyek a XX. században, és a jelenkorban is, akadályozták, a trianoni utódállamokban, és itthon is, hogy ezen forrás-csoportot megfelelő(bb)en kiaknázzák. Érezhető volt (és helyenként maradt is), a káptalani és konventi okmányok felé közelítvén, a „légüres tér”, az „ajtók zártsága”, az „inkább jobb arról megfeledkezni” mentalitása. Ennek a helyzetnek a fenntartása azonban sem a magyar társadalomnak (beleértve a tudósokat is!), sem a magyar egyháznak, nem lehet valóságos érdeke!

Az objektív történetkutatói érdeket is nagymértékben sérti.

Miért gáncsolná saját lábát a kutató, azzal, hogy sok száz kilométereket utazgatva, elrongyolt öreg könyvekben lapozva, vagy olvashatatlan minőségű múlt századi mikrofilmeket pörgetve, nézzen át olyan mennyiségű iratot, ami személyes jelenléttel (és megfelelő segédletek híján) eleve reménytelen, sziszifuszi vállalkozás? Mennyivel kezelhetőbb, tartalmilag is feltárhatóbb és kutathatóbb volna ugyanez a nyersanyag, digitális formában!

Az erőfeszítés minden munkának, így a kutatómunkának is, velejárója – a felesleges erőfeszítés azonban mindig intő jel: mely mulasztásra, fontos megoldatlan problémára mutat rá!

Egyesek úgy vélhetik, a közlevéltárakban „már bent lévő” iratok gondosabb feltárása, pl. egyes családi levéltárak feldolgozása által bővíthető jelentékenyebben a kutatók rendelkezésére álló forrásbázis.

Azonban tegyük szívünkre a kezünket: mi van a családi levéltárakban? A birtokjogi iratok nem elhanyagolható része, ott is (egykorú vagy utólagos) káptalani/konventi kiadmány!

Amilyen egyoldalú értékítélet volna tehát a családi levéltárak (az ott lévő misszilisek, úriszéki, birtokigazgatási iratok, tervek, térképek, naplók stb.) feltárását/kutatását elhanyagolni, ugyanolyan, sőt bizonyára nagyobb tévedés, a káptalanokkal és konventekkel ezt tenni. Mert utóbbiak elé nagyobb súlyú ügyekben fordultak az emberek – melyeket egyszerű magániratokkal nem lett volna tanácsos rendezni.

Programot kellene tehát alkotni, az összes egykor volt hiteleshely iratanyagának digitalizálására, és egységes rendszerben való elérhetővé tételére!

(Elsősorban az újkori anyagot értve, hiszen a középkori iratok tekintetében, a DF adatbázis igen magas feldolgozottságot tud felmutatni. Itt is van azonban rossz minőségű felvétel, hiányzó pecsétfotó elég – melyek helyett újabbakat lehetne készíteni!)

Ez elsősorban a magyar történészek (vagy tágabban szólva: „történelemmel foglalkozók”) érdeke; innen, tehát magyar részről szemlélve, pedig csakis a Magyar Nemzeti Levéltárat tarthatjuk alkalmasnak egy ilyen program megszervezésére.

Az MHGT – és hasonló szervezetek – azonban, felhasználva társadalmi és egyházi kapcsolataikat, „lobbierejüket”, e program tervezetének kidolgozását és megvalósítását, érdemben elősegíthetnék!

Benke Tamás (MHGT, pénztárnok).

[A fenti írás PDF formátumban letölthető ITT!]

A Turul 2023. évfolyamát közzétettük (2024. május 8.)

Kiemelt

Közzétéve Szerző:

Tisztelettel jelezzük Kedves Tagtársainknak és az Érdeklődőknek, hogy

a Turul folyóirat 2023. évi füzeteit közzétettük

a folyóirat honlapján.

A nyomtatott példányok postázása, a T. Előfizetők részére, folyamatban van.

A folyóirat (és annak nyomtatott változata) hosszú távú fennmaradása szempontjából kulcsfontosságú, hogy kellő számú előfizetője legyen! (A Turul előfizetőinek létszáma jelenleg 61 fő.) A stabil előfizetői állomány nemcsak a lap anyagi fennmaradásának alapja, hanem közvetve a folyóirat irányvonalának, az iránta megnyilvánuló szakmai és társadalmi érdeklődésnek is lenyomata és fokmérője.

Nem kell attól tartanunk, hogy a Turulnak ne akadna olvasója! Szakmai körökben napi rendszerességgel olvassák, hivatkozzák. Mégis fontos, hogy lelkes ügybarátok, valamint szakemberek tudatosítsák magukban: attól, hogy a folyóirat azonnal, bárki számára ingyenesen elérhető [akár hivatalos honlapján (https://turul.mhgt.hu/), akár az MTAK repozitóriumában vagy az EPA adatbázisban], még nem magától „születik”; hanem szerkesztésének és (nyomtatott, sőt elektronikus) kiadásának (és online közzétételének) szellemi és anyagi előfeltételei vannak!

Reméljük, hogy ezen nézőpont, és a nyomtatott folyóirat kézzelfoghatóságának, maradandóságának élménye, újabb előfizetőkkel fogja a Turul táborát gyarapítani, és ezáltal sikerülni fog a következő években a százas létszámot elérni, sőt meghaladni!

Az előfizetéssel kapcsolatos, részletes tájékoztató megtalálható a folyóirat honlapján!

[Az MHGT vezetősége nevében: Benke Tamás (pénztárnok).]

„Szabad egy táncra?” – Táncrend-kiállítás (2024. június 20.)

Közzétéve Szerző:

Felhívjuk Kedves Tagtársaink és Olvasóink figyelmét a Nagyházi Művészeti Alapítvány soron következő,

„Szabad egy táncra?” – Táncrendek egy budapesti magángyűjteményből (1850–1948)

című kiállításának megnyitójára.

Helyszín: Nagyházi Galéria (H–1055. Budapest, Balaton utca 8.)
Időpont: 2024. június 20. Csütörtök, 17:00.

A kiállítást megnyitja Tagtársunk, dr. Horváth Hilda művészettörténész, az Iparművészeti Múzeum nyugalmazott főosztályvezetője.

A kiállítás megtekinthető 2024. június 21-től 2024. július 12-ig, hétköznapokon 10:00–18:00 óra között.

Meghívó elnökségi ülésre (2024. május 17.)

Közzétéve Szerző:

Az elnökségi ülés meghívója PDF formátumban letölthető ITT!

Meghívó a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság 2024. május 17-i elnökségi ülésére

Tisztelt Tagtársunk!

A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság vezetősége nevében, tisztelettel meghívom Önt a Társaság következő elnökségi ülésére.

Az ülés helyszíne: az ülés a virtuális térben, a Jitsi nevű (Internet-böngészőből azonnal használható) kommunikációs program segítségével kerül megrendezésre.
Időpontja: 2024. május 17. Péntek, délután 17 óra 00 perc (17:00).

Az ülés napirendi pontjai:

  1. 2024. évi költségvetés és NEA pályázat:
    A pénztárnok, az elnökség általi megvitatásra, előterjeszti 2024. évi költségvetési tervvázlatát (különös tekintettel a 2024. tárgyévi NEA pályázat keretében nyert 500 ezer forint felhasználására). Beszámol a 2023. tárgyévi NEA pályázat sikeres lezárásáról/elszámolásáról.
  2. TURUL folyóirat:
    A 2023. évi (Elnök úr által már előzetesen engedélyezett) TURUL-tartalomjegyzékek jóváhagyása. A főszerkesztő 2024. évi munkatervének jóváhagyása. Pályázati és finanszírozási lehetőségek számbavétele. A TURUL honlapra felteendő közlési szabályzatok áttekintése. A folyóirat körüli teendők és a még rendezendő kérdések megbeszélése.
  3. Tagsági ügyek:
    Döntés az elmúlt időszakban érkezett tagfelvételi kérelmekről. Kilépések és más tagsági jogviszonyt érintő közlések tudomásul vétele. A 2024. tárgyévi tagrevízió kapcsán szükségessé vált (tagsági jogviszonyt felmondó) határozatok meghozása.
  4. Egyéb ügyek:
    Egyéb, megvitatásra javasolt ügyek.

A virtuális térben folyó üléshez az MHGT bármely rendes tagja csatlakozhat, és figyelemmel kísérheti annak lefolyását.

Kérjük szépen azon T. Tagtársainkat, akik az ülésen ilyen formában részt kívánnak venni, hogy ebbéli szándékukat legkésőbb az ülést megelőző napig, elektronikus levélben jelezzék, a penztarnok.mhgt@gmail.com címen!

Szeretettel várjuk érdeklődő Tagtársainkat!

Jelen meghívást a hatályos Alapszabály 4. §. (1) a) és 6. §. 6.2 (13) pontja, valamint a 24./2017.(X.9.) sz. közgyűlési határozat értelmében küldöm.

Tisztelettel:

Dr. Pandula Attila
(az MHGT elnöke)

(Kelt: Budapest, 2024. május 10.)

Meghívó közgyűlésre (2024. május 29.)

Közzétéve Szerző:

A közgyűlés meghívója PDF formátumban letölthető ITT!

Meghívó a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság 2024. május 29-i rendes közgyűlésére

Tisztelt Tagtársunk!

A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság (MHGT) nevében, tisztelettel meghívom Önt a Társaság következő, rendes közgyűlésére.

A közgyűlés helyszíne: Magyar Nemzeti Múzeum, Lapidárium (1088. Budapest, Múzeum körút 14-16.)

Időpontja: 2024. május 29. Szerda, délután 16 óra 45 perc (16:45).

Amennyiben a fenti időpontban a Közgyűlés határozatképtelen, azt ismételten összehívom 2024. május hó 29. napján (Szerda), délután 17 óra 00 perc (17:00) időpontra, azonos helyszínnel, változatlan napirendi pontokkal.

Tájékoztatom a Tisztelt Tagságot, hogy a megismételt Közgyűlés a megjelentek számára való tekintet nélkül határozatképes, azzal, hogy legalább tíz szavazóképes tagnak jelen kell lennie!

Az ülés napirendi pontjai:

  1. A közgyűlés jegyzőkönyv-vezetőjének és a jegyzőkönyv két hitelesítőjének megválasztása.
  2. Elnöki beszámoló;
    Szakmai beszámoló a legutóbbi Közgyűlés óta végzett munkáról.
  3. Pénztárnoki beszámoló;
    A pénztárnok által benyújtandó írásbeli beszámoló rövid ismertetése (a Társaság 2023–2024. évi vagyoni helyzete, elvégzett feladatok). A 2024. évi költségvetési terv és a 2023. évi egyszerűsített beszámoló előterjesztése, jóváhagyásra.
  4. A Felügyelőbizottság beszámolója;
    A Felügyelőbizottság, a Közgyűlést megelőzően, elkészíti írásbeli jelentését, a 2023. tárgyév költségvetésének teljesítéséről, a Társaság gazdálkodásáról, valamint a működés jogszerűségéről. A Közgyűlés megvitatja a jelentés tartalmát, és határozatot hozhat annak elfogadásáról.
  5. Turul folyóirat;
    • A főszerkesztő szakmai beszámolója a folyóirat 2023. évfolyamáról (megjelent folyóiratszámok mennyisége, tartalomjegyzékük, nyomdai példányszám, korábbi munkaterv ill. főszerkesztői koncepció teljesülése).1
    • A pénztárnok beszámolója a folyóirat 2023. évi gazdálkodásáról;2
      továbbá a 2024. évi gazdálkodásra vonatkozó tervezete;3
      valamint tájékoztatója az elnök/elnökség által eddig jóváhagyott tartalomjegyzékekről.4
      (Mindezek írott változata, a pénztárnok éves beszámolójának részét fogja képezni.)
    • A főszerkesztő 2024. évfolyamra vonatkozó (elnökség által előzetesen jóváhagyandó) munkatervének előterjesztése végső jóváhagyásra.5
  6. Egyéb (aktuális) ügyek;
    a beérkező javaslatok szerint.

Tisztelettel jelzem, hogy a jelen rendes Közgyűlés napirendjére csak az Alapszabály, illetve Turul SZMSZ által kötelezően előírt napirendi pontokat vettük fel.

További fontos ügyekben [melyek egy része már évek óta húzódik, mint pl. az Alapszabály ismételt korrekciója (beleértve a jelképekről szóló melléklet megalkotását, a tiszteletbeli tagság, valamint a székhely kérdésköreinek rendezését, ill. esetleg újabb titkári tisztségek létrehozását), az esetleges tagdíj-emelés, a Turul SZMSZ jogászi véleményezése és esetleges javításai, a Társaság szakmai elismeréseinek létrehozása], amennyiben az elnökség ezeket az év további szakában kellően elő tudja készíteni, a 2024. év második felében, rendkívüli Közgyűlés összehívása várható.

A jelen Közgyűlés előkészítő dokumentumait, az ülést megelőző hetekben, a főtitkár el fogja juttatni Tisztelt Tagtársainknak!

A Közgyűlésen az MHGT bármely rendes tagja döntési (szavazati) joggal vehet részt. A részvételi jogosultság megállapítására az ülés előtt mandátum-vizsgálatot tartunk.

Tájékoztatjuk Tisztelt Tagtársainkat, hogy tagsági (szavazati) jogaikat szükség esetén meghatalmazott útján is gyakorolhatják. [Ld.: Alapszabály, 6. §. 6.1 (15) pont.] Ehhez írásbeli meghatalmazás kiállítása szükséges.

Jelen meghívót a hatályos Alapszabály 6. §. 6.1 (9) pontja és a 24./2017.(X.9.) sz. közgyűlési határozat értelmében, kizárólag elektronikus formában küldjük meg.

Szeretettel várjuk Tagtársainkat!

Tisztelettel:

Dr. Pandula Attila Rudolf
(az MHGT elnöke)

(Kelt: Budapest, 2024. április 25.)

Jegyzetek:

[1] A Turul SZMSZ A.III.c.5. és B.I.b.4. pontjai, valamint C.IV. része értelmében. A beszámolót a Közgyűlés egyszerű többséggel hagyhatja jóvá, a Turul SZMSZ C.IV.d. pontja szerint.

[2] A Turul SZMSZ A.III.c.5. és D.VIII.f. pontjai értelmében.

[3] A Turul SZMSZ D.V.b. és D.VIII.e. pontjai értelmében.

[4] A Turul SZMSZ A.III.e.3.; C.III.d.; D.V.a. és D.V.d. pontjai értelmében.

[5] A Turul SZMSZ A.III.c.4.; A.III.e.2.; B.I.b.3. pontjai és C.II. része értelmében. A munkatervet a Közgyűlés egyszerű többséggel hagyhatja jóvá, a Turul SZMSZ C.II.d. pontja szerint.

1848–1849 a történelem segédtudományai tükrében (2024. május 6.)

Közzétéve Szerző:

A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság szeretettel meghívja T. Tagjait és a Kedves Érdeklődőket

Az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc
a történelem segédtudományai tükrében

című konferenciájára.

Helyszín: Magyar Nemzeti Múzeum, Központi Könyvtár (1088. Budapest, Múzeum körút 14–16.).

Időpont: 2024. május 6. Hétfő, 09:30–16:10.

A rendezvény fővédnöke dr. Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes úr.

Felhívjuk szíves figyelmüket, hogy a konferencia látogatása ingyenes, azonban regisztrációhoz kötött!

Regisztrálni a következő linken található űrlap kitöltésével lehet:
https://forms.gle/JQd6EkYMmUahieGk6

A konferencia programja:

09:30–10:00 Regisztráció

10:00–10:10 Megnyitó

10:10–11:20 I. szekció

Szekcióvezető: Gyenes László.

10:10–10:40 Dr. Hermann Róbert: A Görgeyek a szabadságharcban.

10:40–11:00 Dr. Pandula Attila: Magyar kitüntetések 1848–1849-ben.

11:00–11:20 Debreczeni-Droppán Béla: Forum Museale: A Magyar Nemzeti Múzeum és a Múzeumtér 1848–1849-ben.

11:20–11:40 Kávészünet

11:40–13:00 II. szekció

Szekcióvezető: Dr. Hermann Róbert.

11:40–12:00 Dr. Török Róbert: A Pilvax hagyaték a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumban.

12:00–12:20 Dr. Tóth Zsolt: A Nemzeti Sírkert 1848/49-es honvédsírjai.

12:20–12:40 Dr. Mezey Barna: Jogalkotás és kodifikáció 1848–1849-ben.

12:40–13:00 Dr. Beke Margit: Baróti Bekék az 1848–1849-es forradalom és szabadságharcban.

13:00–13:50 Ebédszünet

13:50–14:50 III. szekció

Szekcióvezető: Péri Ákos.

13:50–14:10 Marosi Eszter: Ferenc József és István főherceg portréi az Iparművészeti Múzeum gyűjteményében 1848 körül.

14:10–14:30 Rainer Pál: Az 1848–1849-es honvédség, nemzetőrség egyenruházatával kapcsolatos megfigyelések.

14:30–14:50 Bálint Ferenc: A tábori öv használata a szabadságharcban (1848–1849-ben).

14:50–15:10 Kávészünet

15:10–16:10 IV. szekció

Szekcióvezető: Marosi Eszter.

15:10–15:30 Pogányné Dr. Rózsa Gabriella: Az önállósodó magyar katona-egészségügy a forradalom és szabadságharc szolgálatában.

15:30–15:50 Ogoljuk-Berzsenyi Anett: Egy somogyi tiszt a szabadságharcban: gyulai Gaál Gusztáv pályafutása.

15:50–16:10 Menyhárt Csaba: Egy 1848-as honvéd a tinnye-únyi közbirtokosságból a 34. zászlóaljban.

16:10 Zárszó

Tudnivalók

  • A regisztráció minden leendő résztvevő számára kötelező, így a rendezvény szervezői, előadói számára is!
  • A konferencia helyszíne a Nemzeti Múzeum Bródy Sándor utca felőli bejáratán közelíthető meg! (Tehát az oldalsó, földszinti bejáraton.) A Központi Könyvtár az első emeleten van. A Múzeum portásai tudnak útbaigazítást adni.
  • Az itt közzétett program a későbbiekben módosulhat. Ezért ajánljuk minden Kedves Érdeklődőnek, hogy a konferencia előtti napokban, a biztonság kedvéért, ismét tekintse meg jelen, folyamatosan frissülő meghívó-oldalunkat!
  • Tájékoztatjuk konferenciánk leendő Kedves Résztvevőit, hogy a rendezvényen kép- és hangfelvételek készülnek, melyeket utólag, az MHGT honlapján és YouTube-csatornáján közzé teszünk!
  • Rendezvényünk házigazdája a Magyar Nemzeti Múzeum.
  • A program megvalósítását a Nemzeti Együttműködési Alap támogatja. (Pályázati azonosító szám: NEAO-KP-1-2024/1-000669.)

A konferencia meghívója PDF formátumban letölthető:

Meghívó Vexillológiai Napra (2024. április 20.)

Közzétéve Szerző:

A rendezvény meghívója PDF formátumban letölthető ITT!

A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum (MKVM), valamint Balogh László úr (az MHGT rendes tagja), szeretettel meghívja az MHGT Tagjait és az Érdeklődőket

Vexillológiai Nap 2024

című rendezvényére, mely 2024. április 20-án, Szombaton, 10:00 órakor kezdődik, a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumban (1036. Budapest, Korona tér 1.). (A konferencia résztvevőinek fogadása a helyszínen, 09:30-kor kezdődik.)

Kérjük a Kedves Érdeklődőket, hogy részvételi szándékukat előre jelezzék, az mkvmuzeum@gmail.com címen!

Az MKVM a rendezvényt élőben közvetíti YouTube-csatornáján. A közvetítés IDE KATTINTVA érhető el. (Az előadások videofelvételei a későbbiekben szintén az MKVM YouTube-csatornájára kerülnek majd fel.)

Program

09:30 | Regisztráció

10:00 | Köszöntő
Kiss Emília főmuzeológus, osztályvezető, MKVM, Gyűjteményi Osztály.

10:05 | Megnyitó

10:05–10:15 | Nyitóbeszéd
Balogh László zászlógyűjtő, a konferencia alapítója.

10:15–10:40 | Nyitóbeszéd és nyitóelőadás:
Heraldikai, vexillológiai, szfragisztikai és inszigniológiai bányász emlékek a besztercebányai Közép-Szlovákiai Múzeum új állandó kiállításán (Thurzó Ház)
Előadó: Dr. Pandula Attila, a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság elnöke.

10:40–11:00 | Magyar színek a dinasztikus reprezentációban
Előadó: Dr. Guitman Barnabás, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Kar Történettudományi Intézetének adjunktusa.

11:00–11:20 | A nemzeti zászló, lobogó textilszakmai vonatkozásai
Előadó: Kutasi Csaba nyugalmazott könnyűipari mérnök, textilipari igazságügyi szakértő, a Textilipari Műszaki és Tudományos Egyesület tagja.

11:20–11:40 | A sárkányos zászló első megjelenései az írott forrásokban
Előadó: Dr. Palotás György, a Szegedi Tudományegyetem Doktori Iskoláján irodalomtudományból doktori fokozatot szerzett pedagógus, a „Köbüki” tehetséggondozó program tanári ösztöndíjasa.

11:40–11:50 | Vita

11:50–13:00 | Ebédszünet

13:00–13:20 | Zászlótörténeti adatok a Rákóczi-szabadságharc időszakából
Előadó: Dr. Mészáros Kálmán, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum kutatója, a Rákóczi-szabadságharc szakértője.

13:20–13:40 | Zászlóanyák 1945 előtt és után
Előadó: György Sándor történész, doktorandusz, a Nemzeti Emlékezet Bizottsága Hivatalának kutatója, a Napi Történelmi Forrás főszerkesztő-helyettese.

13:40–14:00 | Zászlók az orosz-ukrán háború harcterein
Előadó: Gyuriss Dániel, történész, doktorandusz, a Mathias Corvinus Collegium kutatója.

14:00–14:10 | Vita

14:10–14:30 | Kávészünet

14:30–14:50 | Az illirizmustól az utódállamokig: a délszláv nemzetek zászlóinak ki- és átalakulása a XIX–XX. században
Előadó: Dr. Domján Dániel, Jugoszlávia történetének szakértője.

14:50–15:10 | Lobogók és nemzeti identitás a Dél-Kaukázusban
Előadó: Dr. Kránitz Péter Pál, a Magyar Külügyi Intézet vezető kutatója.

15:10–15:30 | A balti nemzetállamok zászlói és történetük
Előadó: Jäckl Marcell Richárd nyelvtanár, az Eötvös Loránd Tudományegyetem klasszika-filológia mesterszakos hallgatója.

15:30–15:40 | Vita

15:40 | Zárszó

A rendezvény, és a „Vexillológiai Nap” konferencia-sorozat ismertetője:

A Vexillológiai Nap ötlete 2001-ben pattant ki Balogh László zászlógyűjtő fejéből. A több mint húsz esztendeje  már minden évben megrendezésre kerülő eseménynek korábban a Zászlómúzeum adott otthont. 2022 óta a  Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum falai közt várjuk szeretettel az érdeklődőket a zászlótannak szentelt nap előadásain. Évről évre igyekszünk minél színesebbé és érdekesebbé tenni az előadások egyre szélesedő palettáját. A meghívott előadók rendre különböző szakterületekről érkeznek. Közös témánk azonban a zászló, a lobogó, érintőlegesen a címer s más nemzeti jelképek. Kitérünk használatukra békében és háborúban, az ábrázolásaikra, valamint társadalmi összefüggéseikre.

(A konferencia meghívója megtalálható az MKVM honlapján is.)

In memoriam dr. Tellér Tivadarné (1944–2024)

Közzétéve Szerző:

Megrendüléssel értesültünk róla, hogy dr. Tellér Tivadar Józsefné úrhölgy, a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság egykori pénztárnoka, 2024. április 6-án elhunyt.

Gyászszertartása 2024. április 29-én, Hétfőn, 14:00 órakor lesz, Budapesten, a Szent István Bazilika templomterében (1051. Bp., Szent István tér 1.).

Dr. Tellér Tivadarné több tekintetben is jelentősen hozzájárult Társaságunk működéséhez és a történeti segédtudományok hazai irodalmának terjesztéséhez. Pénztárnoki tevékenységével kiérdemelte tagtársai megbecsülését. A tagsági ügyeket, tagdíj-bevételeket igen lelkiismeretesen adminisztrálta, sőt saját költségén még egy adatbázis-programot is készíttetett ehhez (melyet CD-n archiválva adott át a következő pénztárnoknak; azonban az a későbbi időkben elveszett).

A Heraldika Kiadó ügyvezetőjeként részt vállalt nagyszámú genealógiai, címertani, archontológiai, hadtörténeti stb. mű kiadásában. Könyvei a családkutatóknak, de különösen a nemesség kutatóinak igen hasznosak, hiszen ő adta ki Szluha Márton (egykori alelnökünk) és munkatársai különböző vármegyék nemes családjainak genealógiájáról összeállított köteteit. A Heraldika Kiadó tevékenysége, az általa kiadott könyvek szerzői és közreműködői révén, nagyon erősen kötődött (és kötődik) Társaságunkhoz. [Példaként említhetjük, hogy még egy olyan, az MHGT működéséhez, beléletéhez a legszorosabban kapcsolódó kiadvány is, mint A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Füzetei első része (Bp., 2004.) a Heraldika Kiadó gondozásában jelent meg.]

Szeretettel és nagyrabecsüléssel őrizzük meg egykori kiváló pénztárnokunk emlékét!

Dr. Tellér Tivadarné könyvkiadói munkássága – más, hasonló magánkiadók tevékenysége mellett – fontos példa és tanulság az MHGT számára! Bizonyítja, hogy van szükség és kereslet történeti segédtudományi monográfiákra, forráskiadványokra; hogy azok megjelentetése mind az olvasóközönség erkölcsi, mind a kiadó anyagi javára szolgál. Ennélfogva elhunyt Pénztárnokunk példáját is követi az anyagilag megerősödőben lévő MHGT, amikor napjainkban kiadói tevékenysége felújítását, szélesítését tervezi. Elérkezett az ideje, hogy a magánkiadók és állami intézmények áldozatvállalása mellett, az MHGT is feladatának tekintse a folyóirat- és könyvkiadást – melynek érdekében 1883-ban létesült, ám amelyet anyagi nehézségek és a vezetés ez irányú koncepciótlansága folytán, újjáalakulása után elhanyagolt – miáltal a feladat akkor a szakterület más szereplőire hárult!
[Benke Tamás (MHGT, pénztárnok).]

A Kubinyi család arcképcsarnoka leszármazási táblákkal (2024. március 21.)

Galéria

Közzétéve Szerző:

Az alábbiakban megtekinthetők a Kubinyi Jenő tagtársunk MHGT előadásán készült fényképek. Az előadás kezdetén – Megnyitás új fülön Az előadás kezdetén – Megnyitás új fülön Az előadás kezdetén – Megnyitás új fülön Előadónk – Megnyitás új fülön Az előadás kezdetén … Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

A Kubinyi család arcképcsarnoka leszármazási táblákkal (2024. március 21.)

Közzétéve Szerző:

Az előadás alkalmával készült képek megtekinthetők weboldalunk Képtár menüpontjában!

Az előadásról készült videófelvétel megtekinthető az MHGT YouTube csatornáján:

Az MHGT, 2024 februárjában, a fellépett akut teremhiány miatt, felolvasóülést nem tartott. A februárra tervezett előadásra végül is a 2024. március 21-i felolvasóülésén került sor. (A Húsvéti Ünnepek miatt nem a hó utolsó Csütörtökén, hanem előbbi időpontban.)

Ez alkalommal Kubinyi Jenő Tagtársunk előadását hallhattuk,

A Kubinyi család arcképcsarnoka leszármazási táblákkal

címmel. Az ülés kezdetén a Társaság pénztárnoka ünnepélyes beszédben köszöntötte a résztvevőket, méltatva a Kubinyi-család történelmi érdemeit és jelentőségét. (A beszéd rövidített változatát volt csak ideje elmondani; a teljes változat itt olvasható.)

A felolvasóülés első szakaszában Kubinyi Jenő ismertette könyve megírásának indítóokait, utalva a megjelentetett családi képek forrásaira, megköszönve adatközlői szíves hozzájárulását.

Ezt követően Előadónk röviden összefoglalta a felsőkubini Kubinyi-család történetét, kitérve a két fő ág (a deménfalvi, valamint a nagyolaszi) jeles tagjaira, a család II. Ulászlótól (1497-ben) és I. Rudolftól (1578-ban) kapott címeresleveleire, későbbi nemességigazolásaira, továbbá a család legkorábbi történetét megvilágító 1288. évi okmányra.

Az előadás harmadik, legfőbb szakaszát a könyvismertetés képezte. A szóban forgó kiadvány bibliográfiai adatai:

Kubinyi Jenő (szerk.): A Kubinyi család arcképcsarnoka leszármazási táblákkal.
(magánkiadás, Bp., 2023.)
ISBN: 978-615-01-8274-2
Terjedelem: 430 oldal.
Kötésmód: keménytáblás, cérnafűzött.
Nyomdai kivitelezés: Pytheas Könyvmanufaktúra (Pytheas Grafikai Szolgáltató Kft.)

A könyv számos családi portréfestményt és -fotót tartalmaz, azonban csoportképek, metszetek, epitáfiumok, síremlékek, halotti címerek is megtalálhatók a képanyagban. A képek ágak és időrend szerint, a jelentősebb ábrázolt családtagok rendjében vannak csoportosítva. A képe(ke)t az illető (ábrázolt) családtag rövid életrajza követi, majd felmenőinek és lemenőinek családfái (leszármazási jegyzék formájában). Attól függően, hogy az illető családtag mikor élt, a család mely ágából származott és mennyi leszármazottja volt, eltérő méretű felmenő és lemenő ági jegyzékek tartoznak hozzá. Természetesen a családfa-részletek számos ponton átfednek, ismétlődnek a kötetben; hiszen a felmenő ág egy idő után mindenütt „összeér”, a lemenők között pedig, esetleges rokonházasságok (vagy az ábrázolt személyek egyenesági kapcsolata) folytán, szintén lehet azonosság. Ennek megfelelően, a lemenő ágat mutató leszármazási jegyzékek között hivatkozások segítik az eligazodást, az ismétlődő (illetve másutt megtalálható) családfa-részek között. Fontos megjegyeznünk, hogy a hivatkozásokban szereplő oldalszám nem a könyv (alul, középen lévő) fő oldalszámozására, hanem a leszármazási jegyzékek külön oldalszámára (mely a jegyzék-oldalak jobb-felső sarkában van) vonatkozik.

Előadónk, a könyv oldalait kivetítve lapozta végig, bemutatta a családfák és egyéb leírások szerkezetét; a főbb családtagok portréihoz pedig rövid jellemzést fűzött. A család középkori és kora újkori őseit oklevelek fényképeivel idézte meg. A XVI. századtól már portréfestmények állnak rendelkezésre egyes családtagokról.

Többek között láthattuk:

  • Kubinyi Ferenc (1836–1903) és Miklós (1840–1937) MHGT Tagtársainknak, a Kubinyi-családról szóló kétkötetes mű szerzőinek arcképét, akik Kubinyi Péterhez (1765–1835), a család első monográfusához hasonlóan – érdekes módon – egyaránt a család deménfalvi ágából származtak (Kubinyi Péter a Nemzeti Múzeum javára nagy értékű adományt is tett);
  • Kubinyi (II.) János (1555–1611) liptói alispán epitáfiumát (mely Liptóteplán található); továbbá
  • Kubinyi Dániel (1577–1593) ónodi kapitány,
  • Kubinyi László (†1678) labanc ezredes,
  • Kubinyi Ferenc (1796–1874) paleontológus, MTA tiszteletbeli tag, a Magyar Földtani Társulat elnöke,
  • Kubinyi Ágoston (1799–1873) a Magyar Nemzeti Múzeum igazgatója és neje, Gosztonyi Julianna (1804–1832),
  • Kubinyi (I.) Tivadar (1810–1880) a Magyar Nemes Testőrző Sereg tisztje,
  • Kubinyi János (1830–1911) altábornagy (1848–1849-es huszár főhadnagy),
  • Kubinyi György (1838–1902) országgyűlési képviselő,
  • Kubinyi Pál Albert honvéd ezredes (1859–1928),
  • dr. Kubinyi Pál (1870–1928) szülész-nőgyógyász, egyetemi tanár, a hazai nőgyógyászati rákszűrések megszervezője,
  • dr. Kubinyi Gyula (1877–1944) altábornagy, a Hadtörténeti Levéltár parancsnoka,
  • dr. Kubinyi Géza (1887–1946) rendőr-ezredes (aki József főhercegnek és családjának nyújtott menedéket az 1919-es proletárdiktatúra alatt, majd segített nekik elhagyni Budapestet)

arcképét, és még számos XVI–XX. századi családi portrét és emléket.

Családi kapcsolatok folytán kapott helyet a könyvben Dessewffy Arisztid (1802–1849) honvéd-tábornok, aradi vértanú portréja, akinek anyja Kubinyi Julianna (1770–1815), apai nagyanyja pedig Kubinyi Borbála (1731–1794) volt (ezen Borbála képe is megtalálható a kötetben); továbbá Kubinyi (III.) László (†1598) királyi kancelláriai jegyző, kamarai tanácsos nevelt fiának, Esterházy Miklós (1582–1645) nádornak két (felnőtt kori) ábrázolása is. (Az ő nővére, Esterházy Magdolna volt Kubinyi László neje.)

Az előadást a jelenlévők nagy tetszéssel fogadták; ezt követően a bemutatott könyvet a résztvevők megtekinthették, illetve vásárolhattak is belőle. (Megrendelhető az előadó e-mail címén.)

A kiadvány egy dedikált példányát előadó Tagtársunk már korábban (megjelenésekor!) az MHGT Könyvtára részére adományozta – amit ezúton is hálásan köszönünk!

Az előadáson olyan sokan vettek részt, hogy nemcsak az előkészített összes ülőhelyet foglalták el, hanem még a teremőr számára fenntartott székeket is igénybe kellett vennünk, de még így is több ember állva maradt. Ilyen élénk érdeklődés már számos év óta nem kísérte egyetlen felolvasóülésünket sem. Az ülésen jelen volt a Kubinyi-család (és -rokonság) számos tagja, valamint együttműködő partnerünk, a Magyar Történelmi Családok Egyesülete részéről is többen.

Megállapítható, hogy az ismertebb, történetileg nevezetesebb családokról szóló előadások esetében, a megszokottnál jelentősebb érdeklődésre lehet számítani. A létszámot, az Előadó szervezőmunkája mellett, rendezvényeink (pl. együttműködő partnereink általi!) szélesebb körű hirdetése, még inkább növelheti.

[A beszámolót készítette: Benke Tamás (MHGT, pénztárnok).]