A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság és az MNMKK Magyar Nemzeti Múzeum tisztelettel meghívja a Kedves Érdeklődőket
Rákóczi 350 – Rákóczi újratemetése 120
a történelem segédtudományai tükrében I.
című konferenciájára.
Időpont: 2026. november 17. Kedd. 09:30–16:20.
Helyszín: Magyar Nemzeti Múzeum, Díszterem (1088. Budapest, Múzeum körút 14–16.).
A rendezvény fővédnöke: Sári Zsolt, a Társadalmi Kapcsolatokért és Kultúráért Felelős Minisztérium közgyűjteményekért és örökségvédelemért felelős államtitkára.
Felhívjuk szíves figyelmüket, hogy a konferencia látogatása ingyenes, azonban regisztrációhoz kötött!
Regisztrálni a következő linken található űrlap kitöltésével lehet:
https://forms.gle/mU3KPBWQg1qQnLZB6
A konferencia programja:
09:00–09:30 Regisztráció
09:30–09:45 Megnyitó
Beszédet mond Szende László (a Társadalmi Kapcsolatokért és Kultúráért Felelős Minisztérium főosztályvezetője) és Tomka Gábor (a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgató-helyettese).
I. szekció
Szekcióvezető: Török Róbert
09:45–10:05 Pandula Attila: A Thököly-család címerszerzése és címerhasználata.
10:05–10:25 Pályi Gyula† – Berzeviczy Klára: II. Rákóczi Ferenc ősei – adalékok.
10:25–10:45 Gaučík István: Thökölytől Rákócziig. A hadviselés társadalmi és igazgatási feltételei a Zay-levéltár forrásaiban.
10:45–11:05 Reisz T. Csaba: A kassai Rákóczi-freskó. Dudits Andor festőművész Rákóczi-témái.
11:05–11:25 Kávészünet
II. szekció
Szekcióvezető: Marosi Eszter
11:25–11:45 Mészáros Kálmán: Új adatok és szempontok Ocskay László kuruc brigadéros életútjához és házasságkötéséhez.
11:45–12:05 Bódy Attila Bence: Hunyad vármegye 1706. évi homagiumainak heraldikai és társadalomtörténeti vonatkozásai.
12:05–12:25 Földesdy Gabriella: A Rákóczi-ábrázolás alakulása Herczeg Ferenc három művében.
12:25–12:50 Szelke László: A csetlő-botló amoroso és a múltban élő álmodozó. Szekfű Gyula és „A száműzött Rákóczi”.
12:50–13:50 Ebédszünet
III. szekció
Szekcióvezető: Huberth Kristóf
13:50–14:10 Hegedűs Gergő: Daniel Defoe és a Rákóczi-szabadságharc.
14:10–14:30 Vámosi Katalin: A fejedelmi reprezentáció változásai: II. Rákóczi Ferenc ábrázolásai a barokktól a historizmusig.
14:30–14:50 Gócsáné Móró Csilla: Rákóczi kapitánya és műgyűjtő leszármazottjai – a Rákóczi-kor és -kultusz tárgyai a Blaskovich-gyűjteményben.
14:50–15:10 Marosi Eszter: A Rákócziakhoz és a Rákóczi-kultuszhoz kapcsolódó műtárgyak az Iparművészeti Múzeum gyűjteményében.
15:10–15:30 Kávészünet
IV. szekció
Szekcióvezető: Gyenes László
15:30–15:50 Komporday Levente: Az emlékhely és az enyészet határán. A borsi Rákóczi-szülőház története és megmentésének kísérletei.
15:50–16:10 Diószegi György Antal: II. Rákóczi Ferenc szabadságharca a görög kereskedelmi és műveltségi összefüggések tükrében.
16:10–16:20 Zárszó
Tudnivalók
- Felhívjuk szíves figyelmüket, hogy a konferencia látogatása ingyenes, azonban regisztrációhoz kötött! Regisztrálni a következő linken található űrlap kitöltésével lehet: https://forms.gle/mU3KPBWQg1qQnLZB6
- A regisztráció minden leendő résztvevő számára kötelező, így a rendezvény szervezői, előadói számára is!
- A Díszterem a Nemzeti Múzeum főbejáratán keresztül lesz megközelíthető! Ugyanitt lesz a regisztrációs pult is, ahol munkatársaink tudnak majd útbaigazítást adni a Díszterem megközelítését illetően.
- Az itt közzétett program a későbbiekben módosulhat. Ezért ajánljuk minden Kedves Érdeklődőnek, hogy a konferencia előtti napokban, a biztonság kedvéért, ismét tekintse meg jelen, folyamatosan frissülő meghívó-oldalunkat!
- Tájékoztatjuk konferenciánk leendő Kedves Résztvevőit, hogy a rendezvényen kép- és hangfelvételek készülnek, melyeket utólag, az MHGT honlapján és YouTube-csatornáján közzé teszünk!
- Rendezvényünk házigazdája a Magyar Nemzeti Múzeum.
- A program megvalósítását a Nemzeti Együttműködési Alap támogatja. (Pályázati azonosító szám: NEAO-KP-1-2026/1-000632.)
A konferencia meghívója PDF formátumban letölthető:
- szöveges változat (rezümékkel együtt) [álló A/4 formátum, 9 oldal, fekete-fehér (otthoni nyomtatáshoz)]
- grafikus változat [fekvő A/4 formátum, 2 oldal, színes (nyomdai változat)] – KÉSŐBB!
Az előadások rezüméi:
BÓDY ATTILA BENCE:
Hunyad vármegye 1706. évi homagiumainak heraldikai és társadalomtörténeti vonatkozásai.
Az előadó az ELTE BTK Történelemtudományi doktori iskolájának hallgatója és az ELTE Humán Tudományok Kutatóközpontjának tudományos segédmunkatársa. A heraldikai és társadalomtörténeti fókuszú előadás Hunyad vármegye 1706. évi homagiumainak szfragisztikai forrásanyagára, valamint az előadó korábbi archontológiai és prozopográfiai kutatásaira támaszkodva mutatja be a hátszegvidéki nemesség Rákóczi-szabadságharcban való részvételét és címerhasználati szokásait. Az előadás körüljárja a homagium bevétele körüli időszakot, kitérve a helyi nemesek havasalföldi és karánsebesi emigrációjára, valamint a pártváltásokra.
DIÓSZEGI GYÖRGY ANTAL:
II. Rákóczi Ferenc szabadságharca a görög kereskedelmi és műveltségi összefüggések tükrében.
A Rákóczi-család komoly szőlőterületet birtokolt Hegyalján majd egy évszázadon át: 1616-tól egészen 1711-ig folyamatos és jelentős volt a földbirtoklásuk.
Minden szabadságharc egyben gazdasági és kereskedelmi csaták sorozatai is. II. Rákóczi Ferenc döntése eredményeként a tokaji görög kereskedők lettek ennek lebonyolítói, akik a távolsági kereskedelemben igen jelentős gyakorlattal rendelkeztek. Az elődei által Erdélyben már megtapasztalt gazdasági-kereskedelmi fellendülést várta Rákóczi a görög kereskedők tokaji működésétől.
Az 1703-ban megindult szabadságharc első szakaszában Rákóczi e birtokainak, szőlőinek jövedelméből fedezte a szabadságharc költségeit. Nem túlzás kimondani, hogy a szabadságharc pénzügyi alapját a tokaji aszúbor jelentette (pénzhelyettesítő funkciójú csereeszközként), hiszen Rákóczi a visszafoglalt Hegyaljáról a görög kereskedők révén nyugodtan szállíttathatott bort a lengyel felvevőpiacra is.
Tokaj elfoglalása után Rákóczi fejedelmi megbízottat rendelt ki e városba, aki a szőlőművelést és a borkereskedelmet felügyelte. Felhasználta a fejedelem a tokaji bort a nemzetközi szintű diplomáciai kapcsolatok kiépítésére és ápolására is.
FÖLDESDY GABRIELLA:
A Rákóczi-ábrázolás alakulása Herczeg Ferenc három művében.
Herczeg Ferenc sokrétű szépirodalmi munkásságában tekintélyes helyet foglalnak el a magyar történelmi témák. Német anyanyelvét maga mögött hagyva, helyét és karrierjét a magyarok közt keresve, egyrészt kötelességének érezte, hogy a magyar történelem fontos eseményeiről, de még inkább fontos történelmi személyekről, drámai, epikai műfajban, vagy tanulmány keretében véleményt nyilvánítson. Kitűnő alkotásokat hozott létre e téren, gondolok itt a Pogányok, vagy a Hét sváb c. regényeire, A híd, A fekete lovas c. drámákra, vagy a Mohács felé c. elbeszélésre.
II. Rákóczi Ferenc személye és a szabadságharc eseményei is érdekelték. Külön színdarabban emlékezett meg Zrínyi Ilonáról és Thököly Imréről (Aranyszárnyak), sőt itt még áthallásról is beszélhetünk az 1944-es évszám kapcsán.
Előadásomban a három, Rákóczit és a szabadságharcát érintő művét veszem górcső alá. Ezek: Ocskay brigadéros (1901); A bujdosók (1924); Pro libertate! (1936). A két színdarab esetében szólnék a színházi bemutató körülményeiről, a regény esetében a megjelenésről, valamint a kritikai fogadtatásról.
(Amennyiben a 20 perc időtartamba belefér, szólnék Herczeg Ferenc sajátos asszimilációs magatartásáról, amely szándék számos művét meghatározza. Előadásom alapja és egyik forrása saját monográfiám, amely Herczeg Ferenc-kalauz címen jelent meg 2016-ban a Kairosz Kiadónál).
GAUČÍK ISTVÁN:
Thökölytől Rákócziig. A hadviselés társadalmi és igazgatási feltételei a Zay-levéltár forrásaiban.
Az előadás a Szlovák Nemzeti Levéltárban, Pozsonyban őrzött Zay családi levéltár forrásai alapján vizsgálja a Thököly-felkelés és a Rákóczi-szabadságharc időszakát. A Révay, Kális (Calisch) és Petrőczi családok iratai között nemcsak birtok- és családtörténeti dokumentumok találhatók, hanem Bercsényi Miklós és II. Rákóczi Ferenc levelei, továbbá katonai szolgálatra, csapatmozgásokra, hadsereg-ellátásra és a háború helyi következményeire vonatkozó források is. Külön figyelmet érdemelnek a Thököly-felkeléshez és a Rákóczi-szabadságharchoz kapcsolódó irategyüttesek. Az előadás azt vizsgálja, miként egészítik ki e családi levéltár dokumentumai a korszak ismert forrásanyagát, és mit árulnak el a katonai részvétel, a rokoni és politikai kapcsolathálók, valamint a háborús hétköznapok összefonódásáról.
GÓCSÁNÉ MÓRÓ CSILLA:
Rákóczi kapitánya és műgyűjtő leszármazottjai – a Rákóczi-kor és -kultusz tárgyai a Blaskovich-gyűjteményben.
A tápiószelei múzeumot alapító Blaskovich-család első ismert ősének testvérbátyja, Blaskovich István vállalt katonai szerepet Rákóczi táborában. Ő a hadműveletek aktív résztvevője volt, Bercsényi Miklós táborában szolgált. Ocskay László főstrázsamestere, majd Rákóczi kapitánya lett. Hadi tetteiért a fejedelemtől 2 aranyos numizmát kapott ajándékba. E becses ajándékot több generáción át felleljük a családi inventáriumokban.
A köznemesi família 19. és 20. században élt tagjai mindig nagy becsben tartották a fejedelem korához kapcsolódó tárgyak gyűjtését és nyilvánosság előtti bemutatását. Először a budapesti millenniumi kiállításon, majd az 1903-as kassai Rákóczi-kiállításon láthatta a széles nagyközönség a Blaskovich-gyűjtemény kuruc-kori tárgyait. A kollekcióban pipák, fegyverek, lószerszámok, festmények idézik Rákóczi korát. Kiemelkedik közülük a fejedelem oldalnézeti portréja, valamint Bercsényi Miklós és Beniczky Gáspár tajtékpipája.
HEGEDŰS GERGŐ:
Daniel Defoe és a Rákóczi-szabadságharc.
A konferencia-előadás a Rákóczi-szabadságharc korai angol megítélését vizsgálja a szigetország legfontosabb sajtótermékeinek tükrében, különös tekintettel a Daniel Defoe által szerkesztett The Weekly Review című hírlapra. A kutatás azt elemzi, hogy az újkori angol sajtó és politikai gondolkodás egyik legmeghatározóbb alakja miként értelmezte II. Rákóczi Ferenc mozgalmának jogosságát, milyen szempontok mentén vonta kétségbe annak legitimitását, valamint milyen propagandisztikus eszközökkel igyekezett befolyásolni olvasói álláspontját. A korabeli angol nyilvánosság nem egy távoli és elszigetelt felkelésként tekintett a magyarországi eseményekre, hanem a spanyol örökösödési háború szerves részeként értelmezte azokat, így olvasatukban Rákóczi mozgalma közvetlenül érintette a kontinens törékeny erőegyensúlyát. Az író ennek megfelelően igyekezett az angol reálpolitikai érdekek mentén elemezni az eseményeket, és a felekezeti szimpátia ellenére negatív véleményt fogalmazott meg a szabadságharcról.
KOMPORDAY LEVENTE:
Az emlékhely és az enyészet határán. A borsi Rákóczi-szülőház története és megmentésének kísérletei.
Az előadás a Borsiban található Rákóczi-kastély, II. Rákóczi Ferenc szülőhelyének történetét tekinti át a 16. századi kialakulásától napjainkig. Bemutatja a kastély reneszánsz előzményeit, a Rákóczi család birtoklásának időszakát, valamint azt a szerepet, amelyet az épület a fejedelem születésével nyert a magyar történelmi emlékezetben. Különös figyelmet fordít a birtoklástörténetre, az 1678-as pusztítás következményeire, az épület fokozatos állagromlására, majd a 19. század második felétől kibontakozó emlékezetpolitikai és társadalmi kezdeményezésekre. Az 1882-es emléktábla-avatás, az 1906-os megemlékezések, valamint a két világháború közötti időszakban, majd a rendszerváltást követő, határon átnyúló civil kezdeményezések hatására kibontakozó megmentési kísérletek jól mutatják, miként vált a magántulajdonban és gazdasági célokra használt kastély egyre inkább nemzeti emlékhellyé. Az előadás arra keresi a választ, hogyan alakult a borsi Rákóczi-szülőház megítélése, és milyen társadalmi, politikai és műemlékvédelmi törekvések születtek megőrzése érdekében.
MAROSI ESZTER:
A Rákócziakhoz és a Rákóczi-kultuszhoz kapcsolódó műtárgyak az Iparművészeti Múzeum gyűjteményében.
Előadásunkban a múzeumban lévő Rákóczi-tárgyakból szeretnénk néhányat bemutatni. Ezek közt akad, ami közvetlenül kapcsolódik a fejedelem személyéhez, illetve családjához; de találhatunk a távolabbi rokonságból származókat éppúgy, mint a később kialakult Rákóczi-kultusz műtárgyait. Megvizsgáljuk, mennyire biztos, hogy ezek a fejedelem személyéhez kapcsolódnak, illetve biztosan Rákócziak által birtokolt darabok-e; vagy csak a hagyomány, vagy esetleg a fejedelmi udvartartásból származó voltuk miatt hisszük őket Rákóczi-tárgynak? Kitérünk a technikai különlegességekre, esetleges heraldikai és családtörténeti vonatkozásokra éppúgy, mint néhány dokumentumfotóra, amelyek további műtárgyakat, illetve olyan kiállítás-részleteket vonultatnak fel, ahol annak idején a Rákóczi-család bútorai voltak láthatók. A tárgyak közül több most kerül először a nagy nyilvánosság elé, az elmúlt évtizedeket tekintve.
MÉSZÁROS KÁLMÁN:
Új adatok és szempontok Ocskay László kuruc brigadéros életútjához és házasságkötéséhez.
Ocskay László híres-hírhedt szereplője volt a Rákóczi-szabadságharcnak. Thaly Kálmán életrajzi monográfiában, Jóka Mór romantikus regényben, Herczeg Ferenc színpadi műben dolgozta fel tragikus sorsát. Az árulásért kivégzett, szertelen katona alakjára e művek nyomán is sötétebb árnyék borult annál, mint ami kortársai között éppen az ő személyével kapcsolatban indokolt lehetne. Ifjúkorának „botlásai” csak kései tudósításokból ismertek, s ezek ellenőrzésére primer források híján nemigen van lehetősége a történészeknek. Ezek híján legfeljebb közvetett forrásokra hagyatkozhatunk. A jezsuita gimnáziumok tanulóinak nemrégiben közzétett, egyre bővülő adatbázisa, valamint 1703-ban megkötött házasságának jelenleg ellenőrizhető genealógiai adatai alapján azonban lényegesen pontosítani és helyesbíteni tudjuk a pályafutásának elindulására és családi életére vonatkozó eddigi ismereteinket.
PANDULA ATTILA:
A Thököly-család címerszerzése és címerhasználata.
Általános vélemény szerint a Thököly család címerszerző őse, Sebestyén, polgárember apa és nemesasszony anya gyermekeként született (amire az armálisában neve előtt szereplő „agilis” jelző is utal). Thököly Sebestyén elsősorban borral és élőállattal (marha) kereskedett. Címeres nemeslevelet I. Miksa magyar királytól kapott (Pozsony, 1572. október 7.), „tekellházi” előnévvel. 1579-ben zálogként szerezte meg a késmárki várat és uradalmat. Ezen, a család szempontjából alapvető változásoknak megfelelően, 1583-től már a „késmárki” predikátumot használta. 1580-ban rendkívül előkelő házasságot kötött, amelynek következtében több nemes famíliával került rokonságba. Hangsúlyozandó, hogy Győr 1598-as visszafoglalásánál szerzett érdemeiért az akkor még igen ritka bárói méltóságra emelték. A Thökölyek e neves ősapja 1607-ben halt meg.
Az ő unokája volt Thököly (II.) István, aki III. Ferdinánd királytól 1656. november 2-án már grófi rangot kapott. Elnyerte Árva vármegye főispánságát is. Árvai, likavai, késmárki és rosenbergi uradalmai után igen jelentős jövedelmet élvezett. 1651. november 11-én kötött házasságot ráthóti Gyulaffy Máriával, neje révén Erdélyben is szerezett birtokokat. Thököly István a Wesselényi-összeesküvés részese, annak anyagi támogatója volt. Árva várában hunyt el, miközben azt a császári csapatok ostromolták (már halott volt a vár elestekor).
Az ő egyik gyermeke volt Thököly Imre. Ő pályája során volt Erdély választott fejedelme és a magyarországi részek ura; Füleken a törökök királlyá is kikiáltották. Lehetséges, hogy I. Lipót birodalmi hercegi rangra is emelte. (Utóbbi rangemelés ténye azonban bizonytalan, időpontja is kérdéses.)
Az előadó, a részletesen feldolgozott címereslevél mellett nagyszámú Thököly-címeres pecsétlenyomatot is bemutat (döntően az MNL Országos Levéltárának anyagából); valamint történeti ikonográfiai emlékeken, illetve műtárgyakon, épületeken megjelenő címerábrázolásokat is.
PÁLYI GYULA† – BERZEVICZY KLÁRA:
II. Rákóczi Ferenc ősei – adalékok.
II. Rákóczi Ferencet (1676–1735), Erdély, majd Magyarország fejedelmét, az Árpád-ház és a Hunyadiak mellett, mély tisztelet övezte. E megbecsülés hozzátartozóira is kiterjedt, nem véletlen, hogy bőséges családtörténeti irodalom foglalkozott a Rákóczi-család eredetével, valamint testvérének (R. Julianna, gróf Aspremont Ferdinánd felesége) leszármazottaival. A Fejedelem születésének 300. évfordulójára Filkorn Pál kidolgozta II. Rákóczi Ferenc hétgenerációs ősfáját, pontosabban ebből annyit, amennyi az 1970-es évek családtörténeti ismeretanyaga alapján, 1976-ban lehetséges volt. Fél évszázad alatt újabb adatok kerültek napvilágra, amik újabb összefüggéseket mutatnak meg – ezek alapján összeállítottunk néhány további családtörténeti adalékot, ami az előadás tervezett témája.
REISZ T. CSABA:
A kassai Rákóczi-freskó. Dudits Andor festőművész Rákóczi-témái.
II. Rákóczi Ferenc és bujdosótársainak 1906. évi kassai újratemetése nagy nemzeti esemény volt. Az ünnepi megemlékezés része volt az is, hogy a sírhely fölé méltó emlékművet kívántak elkészíttetni, ez persze csak később valósulhatott meg. Eredetileg szobormű megalkotását tervezték, de csak a második pályázaton találtak érdemes nyertest Holló Barnabás személyében. A helyszíni próbák során azonban kiderült, hogy a tervezett helyszínre egy térbeli műalkotás elhelyezése lehetetlen, így Holló csak a szarkofág elkészítésével vigasztalódhatott. Az emlékmű koncepciója megváltozott, és mozaik vagy freskó elkészítésére hirdettek zárt körű pályázatot. A felkért 10 művész közül nyolc készített vázlatot, közülük egyhangúlag Dudits Andor nyert, ő készíthette el a freskót 1914 és 1916 között.
Dudits Andor művészetének egyik hangsúlyos eleme volt II. Rákóczi Ferenc személyének és emlékezetének megjelenítése, az előadás felvillantja a festőművész összes Rákóczi-alkotását is.
SZELKE LÁSZLÓ:
A csetlő-botló amoroso és a múltban élő álmodozó. Szekfű Gyula és „A száműzött Rákóczi”.
Szekfű Gyula a 20. századi magyar történetírás komoly vitákat kiváltó egyénisége volt. Méltatói a romantikus nacionalista és liberális történelemszemlélet legnagyobb hatású és kíméletlen kritikusát, bírálói egy mindig ügyesen helyezkedő, a mindenkori hatalomhoz igazodó, és a mindenkori hatalmat igazoló személyiséget láttak benne. Szekfű Gyula életének és munkásságának rövid áttekintése mellett az 1913-ban megjelent A száműzött Rákóczi című munkája alapján mutatom be a II. Rákóczi Ferencről megrajzolt kép, és a szekfűi kismagyar-nagymagyar koncepció legfontosabb, és a legnagyobb vitákat eredményező megállapításait.
VÁMOSI KATALIN:
A fejedelmi reprezentáció változásai: II. Rákóczi Ferenc ábrázolásai a barokktól a historizmusig.
Sárospatak, a Rákóczi-család egykori uradalmi központja napjainkban is a fejedelmi kultusz és emlékezet legfőbb hazai bástyája. A Magyar Nemzeti Múzeum Rákóczi Múzeuma nemcsak őrzi, de kiállításain, tudományos programjain és gyűjteménygyarapítási stratégiáján keresztül aktívan alakítja is ezt a történeti örökséget. Az intézmény Képzőművészeti Gyűjteménye az elmúlt évtizedek tudatos tárgyvásárlásainak és gyűjtéseinek köszönhetően mára a II. Rákóczi Ferencet bemutató portrék és ábrázolások kiemelkedő tárházává vált. A MNM Rákóczi Múzeum művészettörténész-muzeológusaként 1998–2008 között a Képzőművészeti Gyűjteményt kezeltem, feladataim közé tartozott a műtárgyak szakszerű gyűjtése, tudományos feldolgozása, tanulmányok publikálása, bemutatása konferenciákon, tárlatokon és kiállítások rendezése. A szakterület szakértőjeként több tudományos előadást tartottam, tanulmányokat írtam; továbbá kiállításokat is rendeztem a témában.
Konferencia-előadásomban a fejedelemhez kapcsolódó műtárgy-együttes legértékesebb és legjelentősebb darabjait mutatom be, különösen kiemelve a vizuális reprezentációt és a kultuszépítés összefüggéseit. A vizsgált alkotások a korabeli, reprezentatív metszetektől a későbbi korok historizáló festményeiig terjednek. Az elemzés során választ keresek arra, hogy a különböző korszakok művészei miként formálták újra a vezérlő fejedelem ikonográfiáját, és hogyan reflektálnak a pataki gyűjtemény darabjai a nemzeti emlékezet változásaira.







