A programfüzet PDF formátumban letölthető ITT!
Szeretettel meghívjuk Tisztelt Tagtársainkat és az érdeklődőket
a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság 2026. I. félévi előadásaira,
melyeket az MNMKK – Semmelweis Orvostörténeti Könyvtár és Adattár könyvtártermében (1023. Budapest, Török utca 12.) tartunk.
Az egyes előadások pontos kezdési időpontjai alább, a rezüméknél találhatók!
FONTOS TUDNIVALÓK:
- Az MHGT minden rendezvénye ingyenesen látogatható (nem csak Tagjaink, hanem minden Kedves Érdeklődő számára)!
- Mivel felolvasóüléseink félévi programja a későbbiekben változhat, kérünk minden Kedves Érdeklődőt, hogy a megtekinteni kívánt előadás előtt, legyenek kedvesek a Társaság honlapjáról (jelen, folyamatosan frissülő meghívó-oldal újbóli megnyitásával) ismételten tájékozódni (az előadás pontos helyét, idejét és témáját illetően)!
- Folyó évi első konferenciánk (melynek társrendezői vagyunk) 2026. április 22–23-án lesz (Szerda–Csütörtök), témája: Magyarországi görögök története a 18–19. században. A konferencia leendő előadóinak szóló felhívás megtekinthető ITT! (Az előadók jelentkezési határideje: 2026. január 31.)
- Az előbbi mellett, idén még egy, teljesen saját rendezésű konferenciát tartunk, 2026. őszén, a Magyar Nemzeti Múzeumban, amelynek témája a Rákóczi-szabadságharc lesz. A várhatóan kétnapos konferencia első napján a kuruc korral, a második napon pedig a szabadságharc emlékezetével tervezünk foglalkozni. (Előadással jelentkezni lehet az MHGT főtitkáránál, ameddig az előadói helyek be nem telnek: mhgt2009@gmail.com
A jelentkezési határidő: 2026. június 30.) - Rendezvényeinken kép- és hangfelvétel készül!
Részletes program:
2026. január 29. Csütörtök (17:00)
I. (Bonaparte) Napóleon falerisztikai hagyatéka Moszkvában, a legújabb kutatási eredmények tükrében.
Előadó: dr. Pandula Attila [MHGT, elnök (Bp.)]
Az ülést vezeti: Marosi Eszter (MHGT, főtitkár)
A sorsdöntő waterlooi csata 1815. június 18-án folyt le; ennek során a vesztes Napóleon francia császár teljes személyi málhája is a győztesek kezére került. Ennek a legértékesebb része: a jellegzetes kalap, kard, továbbá a francia uralkodó összes rendjelei és kitüntetései, Blücher porosz marsall hadizsákmánya lett. A győztes hadvezér a különleges trófeákat rögtön elküldte uralkodójának, III. Frigyes Vilmos porosz királynak Berlinbe.
Ezt követően ezt a fantasztikus anyagot különböző berlini gyűjteményekben, múzeumokban őrizték – ahol ezek a tárgyak folyamatosan szerepeltek kiállításokon. Végül 1883-ban az igen nevezetes berlini Zeughaus gyűjteményébe kerültek, ahol szintén folyamatosan ki voltak állítva.
Az elvesztett I. világháborút követően ezt az anyagot is ki kellett volna adni a győztes Franciaországnak. Ezt megakadályozandó, hazafias német körök ezeket a darabokat is az átadást megelőzően ellopták a múzeumból és gondosan elrejtették őket. Az anyagokat csak a nemzetiszocialista hatalomátvétel után vették elő és adták át a Zeughausnak, ahol ismét kiállításra kerültek.
A II. világháború végén a kitelepített berlini múzeumok anyagai, így a Zeughaus gyűjteménye is, a győztes Vörös Hadsereg hivatalosan is jogos hadizsákmánya lettek, mivel a katonai múzeumok anyagai a nemzetközi hadijog szerint a győzteseket illetik. Így a moszkvai Állami Történeti Múzeum állományába kerültek a becses anyagok. 2012-ig, a borogyinói csata 200. évfordulójáig nem voltak kiállítva. Azonban újabban, a szovjet korszakban megszüntetett és raktárba került 1812-es múzeum visszaállítása óta, a kitüntetések egy része állandó kiállításon tekinthető meg.
Véleményem szerint ez a világ legértékesebb fennmaradt falerisztikai személyi hagyatéka, amelyet 2019 előtt több ízben is alkalmam volt hivatalosan is kutatni.
2026. február 26. Csütörtök (17:00)
Családok, házak, síremlékek. A székesfehérvári Szentháromság temető síremlékeiről.
Előadó: Kovács Eleonóra PhD [Magyar Nemzeti Levéltár – Tudományos Igazgatóság, főlevéltáros; MHGT, r. tag (Bp./Székesfehérvár)]
Az ülést vezeti: dr. Pandula Attila (MHGT, elnök)
A székesfehérvári Szentháromság (ismertebb nevén Hosszú) temető síremlékei között járva valóságos város- és családtörténeti utazáson vesz részt az odalátogató. A temető a legrégebbi jelenleg is működő székesfehérvári sírkert, s mint ilyen, magán hordozza az elmúlt két-háromszáz év történetét. Sok ide temetkezett személy és család történetét ismerjük, rokoni körük, lakóhelyük, mesterségük, sok esetben a város és megye határain túlnyúló ismertségük révén szélesebb kapcsolati hálójuk is feltárható.
Napjainkban már sok közgyűjtemény számtalan dokumentuma érhető el az Interneten a Hungaricana közgyűjteményi portálon, illetve más gyűjteményi honlapokon (gyászjelentés-gyűjtemény, végrendeletek, válási dokumentumok, címereslevelek, tervrajzok, sajtó), megsokszorozva ezzel a kutatható iratok körét, amelyek segítségével – megfelelő kutatási módszert alkalmazva – nagyon sok adat megtudható.

Ha ezt kiegészítjük a levéltárakban őrzött, egyelőre még nem digitalizált, de segédletekkel megfelelően ellátott iratok kutatásával, nagyon gazdag adatállomány lehet a munkánk eredménye.

Az előadás egy hosszú idő óta tartó kutatás gazdag anyagából mutat be érdekes példákat. A bemutatandó családok története az említett sokféle forrástípus segítségével válhatott ismertté.
2026. március 26. Csütörtök (17:00)
Falerisztikai workshop: Az Osztrák-Magyar Monarchia kitüntetésrendszere és az uralkodó, Ferenc József szerepe annak létrehozásában.
Résztvevők: dr. Pandula Attila (MHGT, elnök), dr. Pallos Lajos (Magyar Nemzeti Múzeum, főosztályvezető), dr. Sallay Gergely (Hadtörténeti Múzeum, főtanácsos), Péri Ákos Ájbek (MHGT, titkár)

Ferenc József, trónra lépésétől fogva kiemelt figyelmet szentelt a kitüntetéseknek. Uralkodása alatt, országaiban olyan modern kitüntetési rendszer jött létre, amely lehetővé tette a társadalom bármely rétegéből származó érdemszerzők differenciált jutalmazását. E rendszer létrehozásában ő maga is aktív részt vállalt. A Falerisztikai Workshop soron következő alkalmának témája ez a kitüntetési rendszer lesz és az uralkodó, Ferenc József szerepe annak létrehozásában.
2026. április 30. Csütörtök (17:00)
A Jankovich család.
Előadó: dr. phil. Jankovich-Bésán Dénes [régész-vegyészmérnök (Bp.)]
Az ülést vezeti: Marosi Eszter (MHGT, főtitkár)
Az Előadó a pribérdi Jankovich (1584), a pribérdi és vuchini Jankovich (1820) majd gróf (1885), valamint a pribérdi, vuchini és dunaszekcsői Jankovich-Bésán (1888), utóbb (1916) szintén grófi család történetének rövid összefoglalóját szeretné nyújtani; bemutatva a tárgyban írt, 2024-ben megjelent monográfiáját is:
Jankovich-Bésán Dénes: A pribérdi Jankovich család története.
(Archaeolingua Kiadó, Bp., 2024.)
ISBN: 978-615-5766-74-9
Terjedelem: 792 oldal + családfa-melléklet.
Kötésmód: keménytáblás, cérnafűzött.
A Jankovich és a Bésán családoktól viszonylag gazdag levéltári anyag maradt fenn, melynek feldolgozására 2011–2023 között került sor. Számos adat került elő az Országos Levéltárból, az eszéki, a bécsi és a veszprémi levéltárból, valamint a Magyar Nemzeti Múzeumból is.

Ezekből nemcsak a család történetére, hanem birtokállományára, gazdálkodására, sőt a birtokok életére vonatkozó adatokat is lehetett nyerni. Ennek következtében a szorosan vett családtörténetet (genealógia, életrajzok) külön birtoktörténetekkel is ki lehetett egészíteni, amely 120 magyarországi és szlavóniai településre vonatkozó gazdálkodási, helytörténeti és közöletlen földrajzinév-anyagot is tartalmaz.
Ezen túlmenően, Előadónk családtörténeti könyve külön kitér a rokon családokkal, különösképpen a Tahy és Zrínyi családokkal való kapcsolatra, legfőképpen pedig a Bésán család 18. századi történetére. Bemutatja a többi ismert Jankovich nevű nemesi családhoz való viszonyt is, végül pedig a Jankovich levéltárban fennmaradt középkori oklevelek eredetét. A kötet végén helyet kapott egy, a családra vonatkozó, hírlapokban megjelent érdekes írásokból összeállított szöveggyűjtemény is.
A korábban középnemesi státuszú família a 18. században tudatos birtokszervezéssel Somogy vármegye legvagyonosabb családjai közé emelkedett, és a század utolsó éveiben képes volt megvásárolni az 52 faluból álló vuchini uradalmat Szlavóniában, a Drávától délre. Ebben az időszakban a Dráva két oldalán (Somogyban, illetve Szlavóniában) a családnak mintegy kétszázezer hold kiterjedésű birtoka volt.
Mindez az első világháború végén szűnt meg, amikor a szlavóniai birtokokat elvesztették. A magyarországi uradalmakra kellett visszahúzódniuk, és intenzív gazdaságfejlesztéssel kellett birtokaik jövedelmét stabilizálniuk. A huszadik század első felében lassan stabilizálódott az uradalmak gazdasági helyzete, ennek azonban a második világháború és következményei véget vetettek.
2026. május 28. Csütörtök (17:00)
Egy szemészdinasztia nyomában: a Grószok.
Előadó: dr. Ogoljuk-Berzsenyi Anett [Budapest Főváros Levéltára, főlevéltáros; MHGT, r. tag (Bp.)]
Az ülést vezeti: dr. Pandula Attila (MHGT, elnök)
A Nagyváradról indult Grósz család tagjai nagyban hozzájárultak a szemészet 19–20. századi fejlődéséhez. A család első orvos tagja, Grósz Frigyes alapította Nagyváradon azt a szemklinikát szegény betegek számára, amiből később a város közkórházának szemészeti osztálya nőtte ki magát. Munkáját fia, Albert folytatta, amiért mindkettejüket kitüntetéssel jutalmazta az uralkodó.
Grósz Albert fia, Emil Pesten tevékenykedett, a szemészoktatás és a fővárosi egészségügy fejlődésének meghatározó alakja volt. Kiemelkedő szerepet játszott a trachoma elleni küzdelemben. Fia, István munkássága már nagyrészt 1945 utánra tehető: az ennek megfelelő akadályokkal kellett szembenéznie. Végül a János Kórház osztályvezető orvosaként teljesedett ki, számos úttörő kutatás kötődik a nevéhez.
Négy generáció, négy kiváló orvos történetének, a változó korok változó kihívásainak bemutatására kerül sor az előadás során.
2026. június 18. Csütörtök
Séta a Fiumei úti sírkertben.
[A séta pontos kezdési időpontját és programját később itt közöljük!]








