Meghívó az MTCSE 2024. I. félévi előadásaira

Társszervezetünk, a Magyar Történelmi Családok Egyesülete, szeretettel meghívja az MHGT tagjait 2024. első félévi előadásaira:

2024. január 29. Hétfő. (18:00)

Szilvay Gergely: „Az amerikai Dél”

Az amerikai Dél identitása erősen különbözött az Északétól, ez a különbség pedig a polgárháború után sem tűnt el, csak átalakult – válságba került. A válság és önerősítés egészen a polgárjogi mozgalom győzelméig tartott, azóta a déli identitás különállása eltűnőben van. E múlófélben lévő identitás és – talán – életstílus bemutatására vállalkozik előadónk, Szilvay Gergely (1983), a Mandiner főmunkatársa, Az amerikai Dél: Régi rend az Újvilágban c. kötet szerzője. A PPKE BTK-n végzett történelem-kommunikáció szakon, ugyanitt doktorált politikaelméletből. Kilenc hónapot töltött a Kőrösi Csoma Sándor program keretében a New York-i Magyar Házban. Eddig hat kötete jelent meg.

2024. február 26. Hétfő. (18:00)

Tunkel Richárd: „Tengerek csodálatos élővilága, megfigyelése és természeti értékeinek védelme”

Az előadás elsősorban a tengerek különleges lakóit, titokzatos élővilágát mutatja be, amelyet közvetlen búvárélményekkel kiegészítve ismerhetünk meg. Egy Vörös-tengeren folytatott gyakornok program úti beszámolója mellett, teret kap a közérthető ismeretterjesztés is a tengerkutatás aktualitás problémáiról és kérdéseiről. Képet kapunk a tengerek élővilágát veszélyeztető tényezőkről és a klímaváltozásnak a tengerekre gyakorolt hatásáról. Szó esik a tengeri élőlényeket érő emberi behatásokról, megfigyelésükkel kapcsolatos kutatásokról és a védelmüket elősegítő gyakorlati módszerekről. Megtudhatjuk mik azok a korallok és miért kulcsfontosságúak a korallzátonyok a tengeri életközösségek működésére és jövőjére nézve? Betekintést nyerhetünk egy tengeri kutató és szafari hajó mindennapi életébe. Megismerhetünk egy lelkes fiatal természetbúvárt, aki mesél kezdeti belső indíttatásáról is, ami a tengeri búvárkodásra sarkallta.

2024. március 25. Hétfő. (18:00)

Barabássy Sándor: „A héderfájai és makfalvi Barabássy Család történelmi monográfiája – A dokumentumok és a családi levelesláda anyagának tükrében”

A kötet hosszú évek munkájával készült el. A Heraldika Könyvkiadó adta ki, NKA támogatással. A könyv megírásának legfontosabb indítéka a kutatás volt a több évszázados eredeti dokumentumokban. Korábban a legfontosabb forráshelyek a Marosvásárhelyi Teleki Téka, a budapesti Országos Széchenyi Könyvtár és a Magyar Nemzeti Levéltár voltak. Ehhez társult néhány éve a csodával határos módon megmenekült Családi Levelesláda teljes anyagának feldolgozása (1253 levél), ami nagyon izgalmas volt. Illetve a Román Nemzeti Levéltár, Kolozsvár, Beszterce, Szeben, Brassó, Kovászna megyei levéltárakban összegyűjtött magyar nemesi családok középkori okleveleinek online tanulmányozása. Ezekhez a információkhoz korábban szinte lehetetlen volt hozzájutni, vagy csak nagyon nehezen, de most tanulmányozhatók voltak az eredeti oklevelek. Ezen kívül fontos források voltak a Teleki, Károlyi, Zichy, Bánffy, Bethlen családok a 19. és 20. század elején publikált oklevelei.

Kronológiailag az 1323 és 1600 közötti időszakból 507 dokumentumot idéztem, ezek döntő része 439 héderfájai Barlabássy Lénárd erdélyi alvajda, székely alispánhoz kötődik, illetve a családi levelesláda 1253 levele, néhány kivételtől eltekintve, az 1600 és 1868 közti időszakot öleli fel. A kötet függelékeként közölt Családi Levelesláda anyaga a könyv egyharmadát teszi ki; úgy gondolom, hogy ez forrásanyagként történészi érdeklődésűeknek hasznos lehet.

2024. április utolsó hétvégéje

Zichy Géza-emlékest – előadás és zongorakoncert (szervezés alatt)

2024. május közepe

30 éves az MTCSE – jubileumi program (szervezés alatt)


Az MTCSE előadásai várhatóan a Márai Sándor Művelődési Házban (1013. Budapest, Krisztina tér 1.), 18:00 órai kezdettel kerülnek megrendezésre.

Felhívjuk T. Tagtársaink figyelmét, hogy jelen program csupán tervezet, mely a későbbiekben módosulhat (a helyszín, időpontok, előadások tekintetében egyaránt).
Amint az esetleges programváltozásokról hírt kapunk, azokat jelen oldalunkon, piros színnel fogjuk feltüntetni.

A rendezvények (teljes és aktuális) listája az MTCSE honlapján is megtalálható.
Mi itt (az MHGT honlapján) csak azon rendezvényekről adunk hírt, melyek az MHGT Tagjai számára nyilvánosak és ingyenesen látogathatók.
(Az itt nem hirdetett rendezvények zárt körűek, tehát azokon csak az MTCSE tagjai és az általuk külön meghívott személyek vehetnek részt.)


További tudnivalók:

Felhívjuk a kedves résztvevők figyelmét arra, hogy a rendezvényeken esetenként videó- és fényképfelvételek készülnek, amelyek az MTCSE különböző csatornáin megjelenítésre kerülhetnek. A rendezvényeken való részvétel ezen körülmény automatikus tudomásul vételét feltételezi. Kérjük ezért, hogy akinek ezzel kapcsolatban kifogása van, fényképezéskor igyekezzen kikerülni a kamera látóteréből. Természetesen lehetőség van utólag kérni a képből történő kitakarást, amely kérésnek az MTCSE minden esetben eleget tesz.

A rendezvényeken az MTCSE tagjai részére a részvétel ingyenes. Az MHGT tagjai a MTCSE előadásait ugyancsak ingyenesen látogathatják.
Nem egyesületi (MTCSE/MHGT) tagok esetében a részvétel az adott eseményhez küldött regisztrációs linken történő regisztrációhoz kötött, 1000 Ft támogatási díj befizetése ellenében.

Meghívó az MHGT 2024. I. félévi előadásaira

Kiemelt

FIGYELEM! Teremváltozás!
2024. május 30-i és június 27-i felolvasóüléseink az MNL Pest Vármegyei Levéltárában lesznek! (1097. Budapest, Vágóhíd utca 7.)

A programfüzet PDF formátumban letölthető lesz ITT (ha elkészül)!

Szeretettel meghívjuk Tisztelt Tagtársainkat és az érdeklődőket

a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság 2024. I. félévi előadásaira,

melyeket a Magyar Nemzeti Múzeumban (1088. Budapest, Múzeum körút 14-16.), illetve az MNL Pest Vármegyei Levéltárában (1097. Budapest, Vágóhíd utca 7.) tartunk.

Az egyes előadások pontos helyszínei és kezdési időpontjai alább, a rezüméknél találhatók!

FONTOS TUDNIVALÓK:

  • 2024. május 6-án, Hétfőn (10 órai kezdettel) konferenciát tartunk a Magyar Nemzeti Múzeum Központi Könyvtárában, melynek címe: „Az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc a történelem segédtudományai tükrében”.
    A konferencia meghívója megtekinthető ITT!
  • Mivel felolvasóüléseink félévi programja a későbbiekben változhat, kérünk minden Kedves Érdeklődőt, hogy a megtekinteni kívánt előadás előtt, legyenek kedvesek a Társaság honlapjáról (jelen, folyamatosan frissülő meghívó-oldal újbóli megnyitásával) ismételten tájékozódni (az előadás pontos helyét, idejét és témáját illetően)!
  • Rendezvényeinken kép- és hangfelvétel készül!

Részletes program:

2024. január 25. Csütörtök (17:00)

Egy szlovákiai-lengyelországi kutatóút eddig ismeretlen heraldikai emlékei (2023 szeptember)

Előadó: dr. Pandula Attila [MHGT, elnök (Bp.)]
Az ülést vezeti: Ogoljuk-Berzsenyi Anett (MHGT, főtitkár)

Hosszú évtizedek óta folytatjuk a „nyár végi” felvidéki kirándulások gyakorlatát. Ezt még 1973-ban alapította egyik nagyapám id. Pandula Rudolf. Ez most kivételesen augusztus helyett szeptemberben valósult meg. A kutatóút Abaúj-Torna-, Liptó-, Szepes-, Turóc-, Zólyom vármegyék területét érintette. E vidékek a mai Szlovákia illetve Lengyelország részei.

Gyakorlatunknak megfelelően részletesen vizsgáltuk a műemléki állományt, döntően vár, kastély, udvarház, kúria anyagot. Nagy figyelmet fordítottunk az egyházi emlékek tanulmányozására. Alapvető volt az igen gazdag funerológiai anyag tanulmányozása. Mód nyílt a térség egyes múzeumainak megtekintésére, elsősorban legújabb rendezések, illetve időszaki kiállítások vetületében.

A korábbiaknak megfelelően nagy tömegű, egy-két kivételtől eltekintve teljesen ismeretlen heraldikai anyag került elő, családi, szakrális, kommunális, bányász vonatkozásokban. A 15–21. századokból származtak ezek. Elsődlegesen épületeken, templomi berendezéseken, funerológiai emlékeken, illetve múzeumi tárgyakon, levéltári dokumentumokon előforduló példákat mutatok be.



2024. március 21. Csütörtök (17:00)

A Kubinyi család arcképcsarnoka leszármazási táblákkal

Előadó: Kubinyi Jenő [ny. tanár, MHGT tag (Fülöpszállás)].
Az ülést vezeti: Benke Tamás (MHGT, pénztárnok).
Helyszín: Magyar Nemzeti Múzeum, Lapidárium.
Könyvbemutató jellegű előadás!

Kubinyi Jenő vagyok, nyugalmazott középiskolai tanár. Évtizedek óta megszállottan kutatom a Kubinyi család történetét és leszármazását. Családomat férfi- és leányágon is kutatom, számos Kubinyiakkal rokon családról rendelkezem több-kevesebb adattal.

A Kubinyi családnak két fő ága van: a felsőkubini és nagyolaszi, valamint a felsőkubini és deménfalvi. Én a deménfalvi ágból származom. Nem csak a régmúltban élt családtagok érdekelnek, hanem családom ma élő, a világban szétszóródott minden tagja.

Kutatásaim eredményét maradandó emlék formájában is meg kívántam jelentetni, nevezetesen, „A Kubinyi család arcképcsarnoka leszármazási táblákkal” című könyv megírását és kiadását határoztam el, melyben különböző, hazai és külföldi közgyűjteményekben, illetve családtagoknál, magánszemélyeknél fennmaradt és kegyelettel őrzött, festett portrékat, fényképeket helyeztem el, hogy azok mintegy panteonszerűen legyenek megörökítve az utókor számára.

Közlöm továbbá az ábrázolt családtagok rövid életrajzát, amit leszármazási táblák is követnek. A számos Kubinyiakkal rokon család tagjait is feltüntető leszármazási táblák összeállításánál Kubinyi Ferenc és Kubinyi Miklós: „A Felsőkubini Kubinyi család története és leszármazása” című, ma is alapvető művén kívül, családi irataimat, hazai és felvidéki archívumokban kikutatott családtörténeti adatokat, valamint családtagoktól kapott információkat használtam.

Ezért hálás köszönettel tartozom mindazon tisztelt közelebbi és távolabbi rokonaimnak, akik családi irataik, fényképeik, stb. átengedésével, munkám sikeréhez hozzájárultak; valamint mindazon levéltáros hölgyeknek és uraknak, akik a nélkülözhetetlen levéltári adatok beszerzésében segíteni szíveskedtek.

Nekik köszönhetően bocsáthattam sajtó alá a Kubinyi család leszármazási táblákkal kiegészített arcképcsarnokát, talán nem alaptalanul remélve, hogy azt a Kubinyiak, és a velük rokon családok leszármazottai is érdeklődéssel és haszonnal fogják forgatni! Bízom benne, hogy ez hozzá fog járulni, a Kubinyi és a rokon családok tagjaiban, az atyafiságos összetartozás érzetének, valamint az összetartozás tudatának felébresztéséhez és ápolásához!

2024. április 25. Csütörtök (17:00)

Lépj be! – Arisztokraták és polgárok otthonai régi fényképeken

Előadó: dr. Horváth Hilda [Iparművészeti Múzeum, ny. főosztályvezető; MHGT tag (Bp.)]
Az ülést vezeti: dr. Örsi Julianna (MHGT, alelnök)
Helyszín: Magyar Nemzeti Múzeum, Könyvtár – Nagyolvasó. (Az oldalsó, tehát Bródy Sándor utcai portán kell bemenni. A Könyvtár az első emeleten van. A Múzeum portásai tudnak útbaigazítást és belépőkártyát adni.)
Könyvbemutató jellegű előadás!

2023 év végén jelent meg társszerzős könyvem Somlai Tibor belsőépítésszel, „Lépj be!” címmel. Arra vállalkoztunk, hogy korabeli fényképekből válogatva – a teljesség igénye nélkül – áttekintést nyújtsunk az egykori arisztokrata, nemesi, értelmiségi és polgári otthonokról a történeti Magyarország területéről, a Millenniumtól a II. világháborúig tartó időszakból. Mindez azonban csak a jéghegy csúcsa, hiszen nem volt célunk az összes e tárgyban fellelhető fotó közlése, továbbá a megmaradt felvételek sem fedik le a mindazt, amit egykor a történeti Magyarország e tárgykörben birtokolt.

A koncepció ezúttal az volt, hogy az adott időszakból a főbb helyiségeket, termeket sorba véve válogattunk jellegzetes, valamint különleges enteriőröket.

A kötet érdekessége, hogy a kiválasztott helyiségekről az olvasó két ismertetést talál: egyet a művészettörténész, egyet pedig a belsőépítész szemszögéből. Összességében művelődéstörténeti jelentősége is van a kötetnek, hiszen a paloták, kastélyok, polgári lakások számos esetben kapcsolódnak nagy történelmi egyéniségekhez, irodalmunk, művészeti életünk nagyjaihoz, különc személyiségekhez.

A vagyoni és szellemi kiválóságok élete, tevékenysége gyakran műgyűjtés-történetünk szerves részét képezte. Az arisztokrata kincstárak, a nagypolgári zsidó kollekciók már csak az egykori dokumentumok, enteriőrfotók alapján rekonstruálhatók.

Az egyes termek, helyiségek funkciója, berendezése hűen tükrözi a társadalmi átalakulásokat, az egymást követő vagy éppen egymást keresztező, egymás mellett élő stílusokat, divattrendeket. Az előadás során éppen csak bekukkantunk a hajdani otthonokba, esetenként egy-két további információt is megosztva az enteriőrökről, a bennük élőkről.

A könyv nem jöhetett volna létre a Corvina Kiadó nélkül, s azok nélkül a közintézmények és magánszemélyek nélkül, akik a fotókat a publikáláshoz rendelkezésünkre bocsátották. A 300 oldalas könyvben a mintegy 600 felvétel nagy része az Iparművészeti Múzeum Adattárából származik.

2024. május 30. Csütörtök (17:00)

Egyetemtörténeti kutatások újabb eredményei: középkor

Előadó: dr. Draskóczy István [ELTE BTK Középkori Történeti Tanszék, professor emeritus; MHGT tag (Bp.)]
Az ülést vezeti: dr. Pandula Attila (MHGT, elnök)
Helyszín: MNL Pest Vármegyei Levéltára (1097. Budapest, Vágóhíd utca 7.).

A-iniciálé a bécsi magyar diákok anyakönyvéből (Liber Nationis Hungaricae, 1453–1629).

2013-ban alakult meg az MTA – ELTE Egyetemtörténeti Kutatócsoport, amelynek mai neve HUN-REN – ELTE Egyetemtörténeti Kutatócsoport. A csoportot 2022-ig Draskóczy István vezette, jelenleg Fazekas István egyetemi tanár (ELTE) irányítja. A projekt szerves folytatása azoknak a kutatásoknak, amelyeket Szögi László c. egyetemi tanár (ELTE) indított el évtizedekkel ezelőtt. Szögi László aktív tagja a kutatócsoportnak.

A kutatócsoport célja adatbázis építése, amely egyrészt a külföldi egyetemekre 1850 előtt beiratkozott hallgatók nevét s egyéb, az anyakönyvek alapján hozzáférhető adatait tartalmazza, illetve ugyanezeket az információkat gyűjti a hazai felsőfokú képzést nyújtó intézményekre beiratkozott hallgatókról. Ma már majdnem teljes a lista, ki lettek egészítve a korábbi kiadványok óhatatlan hiányosságai. Elkészült az internetes adatbázis (Repertorium Academicum Hungariae a neve), aminek alig van párja a világon. A kutatócsoport tagjai számos könyvet, tanulmányt készítettek, hazai és nemzetközi konferenciákon vettek részt.

Mintegy 12–13000 személy külföldi egyetemekre történő beiratkozását sikerült igazolni a középkorból. Többségük Bécsben (majd 7000) és Krakkóban (4–4500) gyarapította ismereteit (elsősorban a 15. században és a Mohácsot megelőző negyedszázadban). Aki tehette – nem voltak sokan – itáliai egyetemeken tanult tovább. Nagy többség az Artes fakultásra járt, és nem szerzett semmilyen egyetemi fokozatot. Más nemzeteknél is ugyanezt látjuk. A 14. század második felében (1409-ig) nagy népszerűségnek örvendett a Prágai Egyetem, ám az ott tanuló magyarországiakról sajnos keveset tudunk, ugyanis az intézmény levéltára elpusztult. Sikerült a lehetőségek szerint a hallgatók származását megállapítani. Többségük városi ember volt, illetve nemes.

A peregrinatio a kora-újkorban megváltozott, Bécs, Krakkó vesztett jelentőségéből, más egyetemek (pl. Wittenberg) vonzotta a tanulni vágyókat. Az adatbázis hasznos segédeszköze a genealógiai kutatásoknak. Több középkori peregrinus életpályájához sikerült adatokat gyűjteni.

A kutatócsoport tevékenységéről, a megjelent kiadványokról tájékoztat honlapja, ahol kisebb egyetemtörténeti írások is olvashatók: https://egyetemtortenet.elte.hu

A kutatócsoport Facebook-oldala: https://www.facebook.com/egyetemtortenet

A Repertorium Academicum Hungariae adatbázis elérhetősége: https://rahprojekt.elte.hu/databases3.php

2024. június 27. Csütörtök (17:00)

A magyar öltözetű tábornoki gála egyenruha a cs. (és) kir. Hadseregben és a m. kir. Honvédségben (1751–1940)

Előadó: Rainer Pál [Laczkó Dezső Múzeum, ny. muzeológus; MHGT tag (Veszprém)]
Az ülést vezeti: dr. Török Róbert (MHGT, titkár)
Helyszín: MNL Pest Vármegyei Levéltára (1097. Budapest, Vágóhíd utca 7.).

Haller Sámuel gróf (1692–1777), lovassági tábornok magyar öltözetű tábornoki gála egyenruhában, 1760 körül
(olajfestmény, egykor a veszprémi Laczkó Dezső Múzeumban)

A XVIII. század közepén Mária Terézia rendelte el a cs. kir. Hadseregben, hogy az addig jobbára tetszés szerint ruházkodó tábornokok egyformán öltözködjenek. A tábornoki öltözetből létezett egy német (általános) és egy magyar (huszáros) jellegű. Utóbbit azonban az uralkodó és a m. kir. hercegek (főhercegek) mellett csak a magyar honosok, illetve a huszárezredesből előlépett tábornokok viselhették. 1868 után többnyire ezt hordták a m. kir. Honvédséghez beosztott tábornokok is. A pompás egyenruha a rengeteg arany zsinór, paszomány, sújtás és prém miatt egyben hadseregünk legdrágább uniformisa is volt. Bár szabása mindig az aktuális divathoz igazodott, színeit, fő jellegzetességeit a Habsburg Birodalom, illetve az Osztrák–Magyar Monarchia idejében végig változatlanul megőrizte. Sőt a Monarchiát túlélve – csekély módosításokkal – még a Horthy-korszakban is tovább viselték.

Ilyen uniformist viselt pl. gr. Nádasdy Ferenc, gr. Hadik András, József és István nádor, gr. Gyulai Ignác, gr. Andrássy Gyula, br. Fejérváry Géza, József főherceg, Gömbös Gyula és még sokan mások. Ugyanezt az egyenruhát öltötték magukra Szent István palástja alatt II. Lipóttól IV. Károlyig Habsburg uralkodóink is magyar királlyá történő koronázásukkor.

Az előadás korabeli ábrázolások és archív fotók segítségével mutatja be ezen „huszártábornoki” viselet fejlődését, változatait.


Az ülést vezeti: Gyenes László (MHGT, titkár)

Az ülésen több előadás hangzik el, melyek tartalmi összefoglalói alább olvashatók!

Tallinn város és heraldikai emlékei

Előadó: Ogoljuk-Berzsenyi Anett [Budapest Főváros Levéltára, levéltáros; MHGT, főtitkár (Bp.)]

2023. októberében az MHGT társszervezete, a Szlovák Falerisztikai Társaság konferenciáját az észtországi Tallinnban tartotta. Ez alkalommal a két egyesület magyar tagjai felmérték a város heraldikai, funerológiai emlékeit, amit jelen előadások keretében szeretnének megismertetni a magyar közönséggel.

A város színes történelmének legtöbb épített emléke az Óvárosban található. A Toompea-hegy és az Alsóváros őrzi az elmúlt évszázadok nyomát: a dán fennhatóságtól a Hanza-városon, orosz uralmon át a függetlenné válásig. Sajátos hangulatot teremt a hajdani városfal fel-felbukkanó maradványa a szűk sikátorok, a céhek házai és a későbbi beépítések egyvelegében. A gazdag tárgyi emlékeket a város számos muzeális gyűjteményében csodálhatják meg az érdeklődők.

Tallinn számos díszes heraldikai emléket őriz a kőmegmunkálás virágkorából. Ezekhez köthető a fennmaradt címerek nagy része. A legkorábbi, 13. századi darabok egy hangulatos, középkori utcácskán végighaladva tekinthetők meg, de érdemes máshol is nyitott szemmel járni az utcán: falakon, kapukon bukkannak fel testületi és családi címerek. A város alatti járatokban, melyek az évszázadok során légópincétől hippi találkahelyig mindenféle funkciót betöltöttek, ugyancsak jelentős számú címeres emlék került elhelyezésre, leginkább a 16–17. századból. Fennmaradtak színes egyesületi címerek, amik meglepő motívumaiban a város kereskedelmének behatásai figyelhetők meg. Az előadásban ezen a heraldikai anyagon keresztül kerül bemutatásra az észt főváros sokszínű múltja.

A tallinni Szűz Mária templom epitáfiumai

Előadó: Gyenes László [MHGT, titkár (Bp.)]

A halotti címerek – fából faragott síremlékek – Észtországban a legtöbb középkori templom falán megtalálhatók. Régi szokás volt, hogy sírfeliratokat helyezzenek el a szakrális épületekben, de a 17. században még népszerűbbé vált és így a 17. század tekinthető a halotti címerkészítés virágkorának.

A tallinni Szűz Mária-székesegyház fából készült halotti címergyűjteménye az 1684. június 6-i tűzvész utáni időszakból származik. A halotti címerek többsége a 17. század végéről és a 18. századból maradt korunkra.

A 18. század végén, az 1772-es templomon belüli temetkezési tilalom következtében, a fa halotti címerek hagyománya egy időre szinte megszűnt, de a 19. század közepén újra életre kelt. Az első világháború végéig számos fa kenotáf készült az észt lovagrend vezetőinek illetve közéleti személyiségeknek az emlékére.


A bécsi Erdődy levéltár és annak oklevélsorozata (2023. szeptember 28.)

Az előadás diasora (prezentáció) PDF formátumban letölthető ITT!

Az előadás alkalmával készült képek megtekinthetők weboldalunk Képtár menüpontjában!

Az előadásról készült videófelvétel megtekinthető az MHGT YouTube csatornáján:

Az MHGT 2023. évi előadás-sorozatának második félévét, 2023. szeptember 28-án, Csütörtökön, Csermelyi József úr érdekes előadása nyitotta, melynek címe (és tárgya):

A bécsi Erdődy levéltár és annak oklevélsorozata

volt. Előadónk, a család történetének érintésével, bemutatta a monyorókeréki és monoszlói Erdődyek levéltárainak kialakulását, melyek ma több ország (Ausztria, Magyarország, Szlovákia) területén, részint közlevéltárakban, részint magánkezelésben (pl. Monyorókerék várában) találhatók.

Igen részletesen tárgyalta az egykor Galgóc várában (gr. Erdődy György 1720-től kialakított családi Stammburgjában) őrzött középkori oklevelek Bécsbe kerülésének történetét, és ezen, jelenleg a bécsi Haus-, Hof- und Staatsarchivban őrzött (jogilag ma is a gr. Erdődyek tulajdonában lévő) iratanyag feltárásának és kutatásának történetét. Az előadás áttekintette a kiváló történeti érdekkel bíró iratanyag rendezésével, regesztázásával foglalkozó levéltárosok (így pl. Gecsényi Lajos egykori bécsi magyar levéltári delegátus) idevágó munkásságát; továbbá az iratanyag jelenlegi beosztását és segédleteit. Az iratok egykori és mostani levéltári jelzetek alapján való kikeresésének nehézségeit, két konkrét példával is megvilágította. Kitért az iratok Magyar Nemzeti Levéltár által (2014-el kezdődően) készített digitális másolataira, valamint azok feldolgozási szempontjaira (bővített segédlet készítésére) – amely feldolgozó munkában Előadónk jelenleg is részt vesz. Összefoglalta az iratanyag történettudományi hasznosításának további lehetőségeit (pl. a Mohács utáni iratok digitalizálása; további részletesebb regeszták, regesztakötetek közreadása; Mátyás- és Jagelló-kori aulikusok életrajzának kiegészítése).

Köszönjük szépen Csermelyi József úr alapos, precíz előadását, melynek megtekintését minden Kedves Érdeklődő számára ajánljuk, YouTube csatornánkon!

[A beszámolót írta: Benke Tamás (MHGT, pénztárnok).]


A szerző szubjektív megjegyzése:
Az Erdődy-oklevelek nehéz hozzáférhetősége hosszú időn át jelentett problémát a magyar középkor-kutatás számára. Példaként említhetjük, hogy a Gutkeled-nemzetség Egyedmonostori-ágának, a középkori Bihar vármegye birtoklástörténetére nézvést igen fontos adatokat tartalmazó okleveleit, egykor szintén Galgócon őrizték, és Jakó Zsigmond, 1940-es munkájában [Jakó Zs.: Bihar megye a török pusztítás előtt (Sylvester Nyomda, Bp., 1940.] szintén nélkülözni volt kénytelen ezek adatait. Mint műve előszavában írja:
„Kutatásaink során (…) magunk is keservesen éreztük a nagy hátrányt, melyben az elpusztult megyék népi múltjának kutatója az oklevelekben gazdag területek feldolgozóival szemben van. Bár a középkori anyag lehető legteljesebb összegyűjtésére törekedtünk, tisztában vagyunk azzal, hogy célunkat csak megközelítőleg értük el. Nem volt módunkban ugyanis eljutni a báró Radvánszky család sajókazai és a gróf Erdődyek galgóci levéltárába, pedig ezek szintén őriznek Biharra vonatkozó adatokat.”
Így a bihari térség múltjával foglalkozók számára is hatalmas nyereséget jelent, az Árpád- és Anjou-kori Erdődy-oklevelek regesztáinak teljességre törekvő kiadása, mely 2019-ben jelent meg [Halász Éva – Piti Ferenc: Az Erdődy család bécsi levéltárának középkori oklevélregesztái 1001–1387. (MNL PML, Budapest – Szeged, 2019.)].
Nem mulaszthatjuk el kifejezni hálánkat, a kötet Szerzőinek és Közreműködőinek, valamint szívbéli reménységünket, hogy a későbbi korszakokra vonatkozó regeszták is hasonló formában (tehát nem folyóiratokban elszórva, hanem egységes kötetekként) láthatnak majd napvilágot!

Meghívó az MTCSE 2023. II. félévi előadásaira

Társszervezetünk, a Magyar Történelmi Családok Egyesülete, szeretettel meghívja az MHGT tagjait 2023. második félévi előadásaira:

2023. szeptember 25. Hétfő. (18:00)

Zichy Pál: „A Zichy-expedíció”

2023. október 16. Hétfő. (18:00)

Kandikó Csanád: „Kinizsi Pál, a veretlen törökverő”

2023. november 16. Csütörtök. (18:00)

Feledy Botond: „Merre tovább magyar diplomácia?”
FIGYELEM! Ez az előadás a megszokottól eltérő helyszínen, a Harmónia Palotában lesz (1088. Budapest, Múzeum utca 9.).


Az MTCSE előadásai várhatóan a Márai Sándor Művelődési Házban (1013. Budapest, Krisztina tér 1.), 18:00 órai kezdettel kerülnek megrendezésre.
Kivételt képez a 2023. november 16-i alkalom, melyre a Harmónia Palotában kerül sor (1088. Budapest, Múzeum utca 9.).

Felhívjuk T. Tagtársaink figyelmét, hogy jelen program csupán tervezet, mely a későbbiekben módosulhat (a helyszín, időpontok, előadások tekintetében egyaránt).
Amint az esetleges programváltozásokról hírt kapunk, azokat jelen oldalunkon, piros színnel fogjuk feltüntetni.

A rendezvények (teljes és aktuális) listája az MTCSE honlapján is megtalálható.

Mi itt (az MHGT honlapján) csak azon rendezvényekről adunk hírt, melyek az MHGT Tagjai számára nyilvánosak és ingyenesen látogathatók.
(Az itt nem hirdetett rendezvények zárt körűek, tehát azokon csak az MTCSE tagjai és az általuk külön meghívott személyek vehetnek részt.)


További tudnivalók:

Felhívjuk a kedves résztvevők figyelmét arra, hogy a rendezvényeken esetenként videó- és fényképfelvételek készülnek, amelyek az MTCSE különböző csatornáin megjelenítésre kerülhetnek. A rendezvényeken való részvétel ezen körülmény automatikus tudomásul vételét feltételezi. Kérjük ezért, hogy akinek ezzel kapcsolatban kifogása van, fényképezéskor igyekezzen kikerülni a kamera látóteréből. Természetesen lehetőség van utólag kérni a képből történő kitakarást, amely kérésnek az MTCSE minden esetben eleget tesz.

A rendezvényeken az MTCSE tagjai részére a részvétel ingyenes. Az MHGT tagjai a MTCSE előadásait ugyancsak ingyenesen látogathatják.
Nem egyesületi (MTCSE/MHGT) tagok esetében a részvétel az adott eseményhez küldött regisztrációs linken történő regisztrációhoz kötött, 1000 Ft támogatási díj befizetése ellenében.

Meghívó az MHGT 2023. II. félévi előadásaira

A programfüzet PDF formátumban letölthető lesz ITT (ha elkészül)!

Szeretettel meghívjuk Tisztelt Tagtársainkat és az érdeklődőket

a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság 2023. II. félévi előadásaira,

melyeket a Magyar Nemzeti Múzeum Lapidáriumában tartunk (1088. Budapest, Múzeum körút 14-16.).

FONTOS TUDNIVALÓK:

  • A 2023-as év Társaságunk jubileumi éve is, mert idén ünnepeljük megalakulásunk 140. és újjászerveződésünk kezdetének 40. évfordulóját. Ez alkalomból ünnepi konferenciát rendezünk, mely a Magyar Nemzeti Múzeumban, 2023. október 9-én, Hétfőn, 09:00-kor kezdődik. E konferencia meghívója megtekinthető ITT!
  • Mivel felolvasóüléseink félévi programja a későbbiekben változhat, kérünk minden Kedves Érdeklődőt, hogy a megtekinteni kívánt előadás előtt, legyenek kedvesek a Társaság honlapjáról (jelen, folyamatosan frissülő meghívó-oldal újbóli megnyitásával) ismételten tájékozódni (az előadás pontos helyét, idejét és témáját illetően)!
  • Rendezvényeinken kép- és hangfelvétel készül!

Részletes program:

2023. szeptember 28. Csütörtök (17:00)

A bécsi Erdődy levéltár és annak oklevélsorozata

Előadó: Csermelyi József [Evangélikus Országos Levéltár, levéltáros (Bp.)]
Az ülést vezeti: Gyenes László (MHGT, titkár)

A magyarországi középkorkutatás számára, mivel az elmúlt évszázadok viszontagságai miatt meglehetősen nagy forráspusztulás történt, minden újonnan felfedezett – korábban publikálatlan, esetleg csupán rövid kivonatból, százéves tanulmányok említéseiből ismert – oklevél valóságos kincs. Ennek alapján elmondható, hogy 1991 a hazai medievisztika számára különösen jelentős év volt, hiszen Gecsényi Lajos akkori bécsi magyar levéltári delegátus abban az évben páratlanul nagy mennyiséggel, kb. 2000 oklevéllel növelte a mohácsi csata előtti történelmünk forrásbázisát, ugyanis darabszintű jegyzékeket készített az Erdődy család letétként Bécsben, a Haus-, Hof- und Staatsarchivban őrzött levéltára oklevélsorozatának 1526. augusztus 29. előtt kelt darabjairól.

Az 1991 októbere előtt a kutatástól gyakorlatilag teljesen elzárt, a család által féltve őrzött levéltári anyag – amelynek az oklevélsorozat mennyiségre (iratfolyóméterre) nézve csupán egy részét alkotja – sikeresen bekapcsolódott a magyar középkortudomány forrásbázisába, a 2010-es évek közepén az ENArC-projekt keretében európai uniós finanszírozással megvalósult a Mohács előtti oklevelek digitalizálása, 2016-ban pedig ez a digitalizált anyag Budapesten, a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárában is kutathatóvá vált. Az oklevelek publikációja is jól halad, 2019-ben jelent meg az Árpád- és Anjou-kori oklevelek regesztáinak teljességre törekvő kiadása [Halász Éva – Piti Ferenc: Az Erdődy család bécsi levéltárának középkori oklevélregesztái 1001–1387. (MNL PML, Budapest – Szeged, 2019.)].

Az előadás egyrészt ezt a – korántsem zökkenőmentes – folyamatot kívánja bemutatni, kitérve a korábbi eredménytelen mikrofilmeztetési próbálkozásokra, másrészt az oklevélsorozat kialakulásával kíván foglalkozni, mivel egy meglehetősen sajátos, nem szervesen kialakult levéltári egységről van szó, amely bizonyos tekintetben magán viseli az osztrák levéltári hagyományokat, illetve bizonyos ad hoc jelleget is, emellett az 1990-es években meglehetősen sok extra feladattal járt a levéltári delegátusok számára, mielőtt Fazekas István 1998–1999 folyamán konkordanciajegyzéket nem készített az egyes iratok régi és jelenlegi jelzeteinek összevetéséhez.

2023. október 26. Csütörtök (17:00)

A Pálffyak hősi halottai a hazáért a 16. században

Előadó: dr. Jánokiné dr. Újváry Zsuzsanna [MHGT, alelnök (Bp.)]
Az ülést vezeti: dr. Pandula Attila (MHGT, elnök)

FIGYELEM! Programváltozás!
Dr. Draskóczy István előadása (az előadó akadályoztatása folytán) elmarad; helyette jelen előadást vettük fel félévi programunkba. (Az eredetileg tervezett előadás címe alább megtalálható.)

A több mint háromszáz éves oszmánellenes küzdelem alatt a Magyar Királyság sok győzelmet aratott és még több vereséget szenvedett el. A nemzet a békésebb XVIII. századba erősen megfogyatkozva lépett, pedig még ezután is voltak törökellenes harcok. Trianon gyökerei valójában ide, az országot hosszan pusztító háborús viszonyokhoz és a Mohácsot követő lelki, demográfiai, gazdasági megroppanáshoz nyúlnak vissza.

Az évszázadok során nem akadt olyan magyar nemesi család, amelyiknek akár több férfitagja is ne áldozta volna életét valamely csatában a „kereszténység ősellensége” ellen, nem beszélve a sok névtelen katonáról, legyilkolt parasztról, elhurcolt és meggyalázott asszonyról, megölt kisgyermekről. Ám a nemesség soraiban is kiemelt helyet foglalnak el az erdődi Pálffyak, ugyanis a família bárói, majd grófi és hercegi ágában túlnyomó többségben katonák, kapitányok, hadvezérek voltak, akik közül 1520 és 1720 között kilencen haltak hősi halált a törökök ellen vívott küzdelmekben, mások pedig ugyan nem a csatákban estek el, ám a harcokból ők is derekasan kivették a részüket.


2023. november 30. Csütörtök (16:00)

A Magyar Családtörténet-kutató Egyesület (MACSE) és a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság közös előadóestje

Az ülést vezeti: dr. Török Róbert (MHGT, titkár)

Az ülésen több előadás hangzik el, melyek tartalmi összefoglalói alább olvashatók!


Genealógia és történettudomány – Családtörténet és személyes történelem.

Elsőadó: dr. Nagy Sándor [BFL, főlevéltáros; az MTA-Lendület – Magyar Családtörténeti Kutatócsoport tagja; MACSE tag (Bp.)]

A 19. században intézményesülő történetírás keretén belül a genealógia alapvetően a történelem „segédtudományaként” (Hilfswissenschaft) nyert besorolást, amelynek feladata a régen élt történelmi szereplők – uralkodók, hadvezérek, udvari főtisztviselők, miniszterek, politikusok – családi viszonyainak, rokoni kapcsolatainak tisztázása volt. A genealógiának az a fajta „amatőr” ága, amely emellett fennmaradt, vagyis a sokkal inkább a közelmúltra orientált családkutatás és családfa-készítés egyéni indíttatásra, vagy hivatali ügyintézés céljából (pl. névviselési jog, nemesi cím-viselés, származás-igazolás), nemigen állt kapcsolatban a „magas” történettudomány művelésével.

A genealógia és a történettudomány viszonya nagyjából fél évszázada kezdett megváltozni. Ennek hátterében, egyik oldalon, a társadalomtörténet, leginkább az „új családtörténet” kibontakozása húzódik meg. A 20. század derekán megerősödő társadalomtörténet-írás számára egyszeriben fontossá vált a történelem névtelen cselekvői, a parasztság, illetőleg a városi középrétegek és a munkásosztály életmódjának, mentalitásának, társadalmi és politikai mozgalmainak tanulmányozása. Az 1970-es években – a nagy történeti demográfiai kutatási projektek tanulságainak levonása után – szárnyait próbálgató „új családtörténet” pedig ugyanezeket a kérdéseket alulnézetből, a társadalom természetesnek tekintett alapegységein, a családi-rokonsági kötelékeken keresztül próbálta megközelíteni.

A másik oldalon, kétségtelenül csak az utóbbi két-három évtizedben, ott találjuk a genealógia „popularizálódását”, a családtörténetek iránti érdeklődés robbanásszerű növekedését – nem függetlenül a kutatási lehetőségek hihetetlen bővülésétől, amelyre a kibontakozó információs forradalom adott módot. Ha ez a változás nem is annyira, pontosabban nem közvetlenül éreztette hatását a történettudomány berkein belül, az emberi léptékű, személyes történetek iránti igény jelentkezése, a történetírás „paradigmaváltásán”, illetve – szerényebben fogalmazva – bizonyos elméleti és módszertani megfontolásokon túlmenően, mindenképpen ösztönzőleg hatott a társadalom- és családtörténet kérdéseinek, léptékének és kutatási irányainak megváltozására, módosulására.

Az előadás közelebbről ez utóbbi, még meglehetősen friss fejlemény, az elmúlt egy-két évtizedben végbement változások felvázolására kíván – néhány fontos vagy érdekes példán keresztül – koncentrálni. Olyan történeti demográfiai, családtörténeti projekteket, gyakorlatokat, monográfiákat ismertet, amelyek hozzájárulhatnak a szorosan vett genealógiai kutatások státusának, irányainak megváltozásához. Emellett az előadó-szerző – habár korántsem középpontba állítva – saját kutatásai, illetve a „Vadházasság” Pesten – válás Budán. Egy budai orvos mozaikcsaládja a 19-20. században címmel idén megjelent családtörténeti monográfia megírása során szerzett tapasztalatait, gondolatait is megosztaná.

Az egyik fontos tanulság, megelőlegezve a mondanivalót, mindenképpen a családtörténetek, pontosabban a családi emlékek „hozzáadott értéke”, amit egyébként más neves történészek (részben) személyes történetein keresztül is demonstrálni lehet. Ez a tanulság persze csak a modern kori (20. századot érintő) kutatások tekintetében lehetséges és érvényes, és nyilvánvalóan, túl az időbeliség problémáján, szétfeszíti a genealógia hagyományos kereteit, ugyanakkor – az ismertetendő, fentebb hivatkozott kutatási irányok kijelölésével együtt – a genealógia és a történettudomány (családtörténet) szorosabb összefonódását, legalábbis tudatosabb művelését teszi megfontolás tárgyává.


Családkutatás – családfakutatás, társadalomkutatói szemmel

Előadó: dr. habil. Örsi Julianna [társadalomkutató, MHGT alelnök és MACSE tag (Mezőtúr)]

Napjainkban világszerte nő a család iránti érdeklődés. Vannak, akik építik, mások rombolják ezen ősi intézmény nimbuszát. A kutatók – legyenek azok hivatásosak vagy elődeik iránt érdeklődők – lelkes, kitartó munkája igen hasznos a társadalom stabilitása, sőt fejlődése szempontjából. Ugyanis erősíti az egyén öntudatát, erősíti a lokális és a vérségi kapcsolatokat. Mindez hozzájárul a nemzettudat megőrzéséhez, építéséhez. A családi gyökerek keresésével tehát minden egyes ember hozzájárul a világ globalizálódása elleni nemzeti harchoz, a kisnemzetek megmaradásához.

Saját munkásságomat a társadalomkutatás körébe sorolom, mivel a lokális társadalmat, benne a családot történeti, néprajzi, demográfiai és szociológiai módszerekkel vizsgálom. Tehát interdiszciplinárisak az írásaim. Mindenki megtalálja bennük az őt érdeklődő adatot, szempontot. Mit ajánlhatok most itt Önöknek, családfa-kutatóknak?

A válaszom röviden: ne elégedjenek meg csak egy-egy ősük nevének megtalálásával, a családfa felrajzolásával, hanem menjenek tovább! Igyekezzenek minél több adatot összegyűjteni – legyenek azok a családban őrzött legendák, egy-egy megőrzött tárgy, elsárgult levél vagy más dokumentum, elhalványult fénykép stb.! Keressék a temetőben a fejfákat, sírköveket, netán kriptákat, lapozzák fel a régi újságokat, a családi könyvtárat, netán a kalendáriumba vagy az bibliába bejegyzett sorokat! A levéltárba betérvén ne elégedjenek meg az anyakönyvi adatok kijegyzésével, használják a helyi tanácsi jegyzőkönyvek mutatóit, amelyek sokat segítenek! Keressék meg a megtalált elődről szóló bejegyzéseket (adományozás, munkavállalás, hagyaték stb.)! A mindennapi életre vonatkozó adatok segítségével hitelesen bemutathatók a család életkörülményei, gondolkodása, szemlélete és kapcsolatrendszere. Tehát elhelyezhető a család a korabeli társadalomban. A családfakutatók így járulhatnak hozzá a lokális társadalom kutatásához, működésének megismeréséhez.


Családfák egy amatőr családtörténet-kutató szemével

Előadó: Ari Ilona [MACSE elnök, MHGT tag (Bp.)]

A családfa meghatározása, típusai, az ábrázolt adatok köre. Hogyan segíti a történetírást, szerkesztési megoldások. Hagyományos módszerekkel készített családfák, leszármazási táblázatok. Családfa készítő programok összehasonlítása, a leggyakrabban használtak ismertetése.


2023. december 14. Csütörtök (17:00)

A sikabonyi Angyal-család

Előadó: Menyhárt Csaba [helytörténész, MHGT tag (Dorog)]
Az ülést vezeti: Ogoljuk-Berzsenyi Anett (MHGT, főtitkár)

A sikabonyi Angyal-család címere (Magyarország Címeres Könyvéből)

A felvidéki eredetű Angyal-család részletes leszármazása már régóta megtalálható a genealógiai szakirodalomban. A mostani előadást megelőző kutatás motivációját az adta, hogy az 1700-as évek végén Dorogon, az előadó szűkebb pátriájában élt testvérpárról [Angyal Pál dorogi jegyző-kántortanító, szekszárdi kasznár (1757–1832) és Angyal Béla dorogi jegyző (1761–1808)] semmit nem tudtak a dorogiak.

Az előadás az ő leszármazottaikra koncentrál, melyek között országos jelentőségű személyek is felbukkannak, pl. Angyal Pál curiai bíró, genealógus (1842–1913), Angyal Pál jogakadémiai tanár, a Pázmány Péter Tudományegyetem rektora (1873–1949), Angyal Dezső kertész, pomológus (1852–1936). A pécsi, az óbudai és az esztergomi levéltárakból előkerült újabb adatok árnyalják a családról korábban kialakult képet.

Angyal Pál és neje (szül. Valasek Klára)

FIGYELEM!

Az alábbi, 2023. október 26-ára tervezett előadás, az előadó akadályoztatása folytán, jelen félévben nem lesz megtartva. Helyette dr. Jánokiné dr. Újváry Zsuzsanna: A Pálffyak hősi halottai a hazáért a 16. században c. előadására kerül sor (leírását lásd fentebb)!

Egyetemtörténeti kutatások újabb eredményei: középkor

Előadó: dr. habil. Draskóczy István [ELTE BTK Középkori Történeti Tanszék, professor emeritus; MHGT tag (Bp.)]
Az ülést vezeti: dr. Pandula Attila (MHGT, elnök)

Héderfájai és Makfalvi Barabássy család történelmi monográfiája – a dokumentumok és a családi levelesláda anyagának tükrében (2023. június 29.)

Az előadás diasora (prezentáció) PDF formátumban letölthető ITT!

Az előadás alkalmával készült képek megtekinthetők weboldalunk Képtár menüpontjában!

Az előadásról készült videófelvétel megtekinthető az MHGT YouTube csatornáján:

2023. június 29-én, Csütörtökön hallhattuk dr. Barabássy Sándor úr előadását, az MHGT szervezésében,

Héderfájai és Makfalvi Barabássy család történelmi monográfiája – a dokumentumok és a családi levelesláda anyagának tükrében

címmel. A megszokottnál nagyobb számú érdeklődő gyűlt össze ez alkalomból a Magyar Nemzeti Múzeum Lapidáriumában. Az érdeklődést nem csak a kiváló előadó személye, és az előadás tárgya, hanem a rendezvény könyvbemutató jellege is indokolhatta – ti. lehetőség volt Barabássy úrnak, az előadással azonos című, 2022-ben megjelent könyvét is megtekinteni, illetve megvásárolni.

A felolvasóülés előtt az MHGT pénztárnoka köszöntötte a megjelent érdeklődőket, és az Előadót. A szokottnál jóval hosszabb, ünnepélyes köszöntőt követően (melynek szövege itt olvasható), kezdődött meg a voltaképpeni előadás.

Dr. Barabássy Sándor bevezetőjében röviden ismertette családtörténeti monográfiájának tárgyát. 1965. augusztus 28-án találta meg, a székely mezőségi Szabédon, a családi kúria padlásán, a makfalvi és héderfájai Barabássy-család levéltárát (1253db. ügyiratot) rejtő leveles ládát. Az iratok feldolgozása egészen 2019-ig eltartott. A család újabb kori (XVII–XX. századi) történetének megírását elsősorban ezen iratok tették lehetővé. Előadó ismertette az előkerült családi levéltár évkörét, a benne foglalt dokumentum-típusokat. Megemlítette, hogy már korábbi történeti kutatások alapjául is szolgált a levéltár, a XIX–XX. század fordulóján. Több irat (köztük középkori oklevelek, és több nemeslevél is) bizonyíthatóan eltűnt a leveles ládából, az utóbbi századok folyamán. Ezek közül a III. Ferdinánd király által 1646-ban Kozma Mihály részére adományozott címeres nemeslevél (melyet a Barabássyak Kozma Ferenc nemességigazolásához adtak kölcsön 1918-ban, és 1919-ben Budapesten állítólag eltűnt) nemrég felbukkant a Kozma-család leszármazottainál, Bécsben.

Előadónk bemutatta héderfájai Barlabási Lénárd erdélyi alvajda címerének fennmaradt ábrázolásait, valamint rekonstrukcióit

Előadó, a levéltár bemutatása után, ismertette a Barabássy-család történetét, valamint a nevezetesebb családtagok rövid életrajzát. Előadását részint a családi levéltárban, részint pedig közgyűjteményekben található okiratokkal szemléltette. Beszélt a család legnagyobb történelmi jelentőségű alakja, csesztvei és héderfájai Barlabási Lénárd erdélyi alvajda (1455k–1525) életéről, továbbá az ő mostohatestvéréről, Lázói Jánosról (1448–1523), és még számos nevezetesebb Barabássyról [pl. az 1381-ben élt Barrabási György királynéi kancellárról; csesztvei Barlabássy János gyulafehérvári várnagyról (1436–1509); csesztvei Barlabássy Jánosról, aki 1532-től az utolsó csanádi püspök volt; valamint makfalvi Barabássy Istvánról, aki II. Rákóczy György 1657-es lengyelországi hadjáratában a székely nemzet zászlóvivője volt]; valamint a családhoz kapcsolódó fontosabb műemlékekről (így héderfájai Barabássy-udvarházról, a székelydályai templom szentély-freskóiról, a gyulafehérvári Lázói-kápolnáról és Lázói János római sírjáról). Kitért a család által használt, illetve fejedelmi adományba kapott címerekre; a családtagok után fennmaradt címeres pecsétnyomatokra és kőemlékekre is.

makfalvi Barabássy József és családja (1889)

Több társadalom- és köztörténeti adalékkal is fűszerezte előadását. Így megemlékezett azon folyamatról, ahogyan öröklés és adományok révén, az eredetileg Székelyföldön kívül élt nemes család, Marosszéken lófőségeket szerzett, és így a fejedelemség-kori Erdély székely előkelői sorába jutott. Kitért Barlabási Lénárd alvajda kortársára, makfalvi Dózsa Györgyre, a későbbi parasztháború vezérére, akinek első említése épp az alvajda egy 1507-es iratában található.

A XVIII–XIX. században a Barabássy-család tagjai igyekeztek nemesi státuszukat, birtokaikat megőrizni, de a korábbi időkre jellemző közéleti-katonai szereplésük megszűnt, visszaszorult. Érdekes családi fényképekkel mutatta be az előadó, a XIX. század végén és a XX. századelőn élt családtagokat – köztük közvetlen felmenőit. Ugyancsak szép képeken mutatta be az általa visszaszerzett és megmentett, felújított héderfájai Barabássy-udvarházat is. (E tárgyban az MHGT és MTCSE 2022.V.19-én tartott, közös rendezvényén, már részletesebb előadást is hallhattunk.)

Az előadást a 2022-es családtörténeti monográfiában megjelent családfák (7db. tábla) bemutatása zárta, melyek 1323-tól napjainkig mutatják a családtagokat (szám szerint 140 főt, akik 25 generációba tartoznak).

Hangulatkép az előadásról

Az előadást követően, lehetőség volt kérdéseket feltenni, de a jelenlévő érdeklődők részéről kérdés nem érkezett.

A Társaság nevében, az ülést vezető Benke Tamás pénztárnok köszönte meg dr. Barabássy Sándor Tagtársunk érdekes előadását, majd a forma kedvéért, a Társaság szokásai szerint, két kérdést tett fel az előadónak.

Egyfelől, a 2012-es családtörténeti monográfiára utalva, kérdezte, hogy a Barabássy-család két „ága” (a makfalvi és az iklandi), hogyan viszonyul egymáshoz?

Az Előadó elmondta, hogy nincsen szó két ágról, hanem a makfalvi és az iklandi Barabássy-család, egy és ugyanaz. Csupán az eltérő korokban, különféle lakhelyeik/birtokaik alapján, más-más előneveket használtak a családtagok. (Amint az Erdélyben is gyakori szokás volt.)

A második kérdés a család Mohács előtti címerhasználatára vonatkozott. A Barabássy-címer egyes (pl. a Siebmacher-címerkönyvben megjelent, valamint az 1508-as héderfájai szemöldökkövön restaurált, lófőpajzson lévő) ábrázolásain, „farkába harapó” sárkány látható, mely alapján felvetődik a kérdés, hogy a család tagjai, pl. Barlabási Lénárd, viselték-e a Sárkányrendet? Van-e erre vonatkozó családi hagyomány vagy okirati nyom? [Vajon helyesen azonosították-e a sárkányt, mint címerképet ill. („belső”) pajzstartót?]

E kérdésre az Előadó elmondta, hogy Barlabási Lénárd alvajda egyes pecsétváltozatain, a Sárkányrend jelvényére emlékeztető, farkába harapó sárkány található. (Mivel az alvajda személyéhez 465db. okirat kötődik, jelentős számú pecsétnyomata tanulmányozható.)

Felemlítette, hogy az idők folyamán számos nevezetes erdélyi előkelő nemes és fejedelmi család (pl. iktári Bethlen, somlyói Báthori, nagykárolyi Károlyi) ékesítette címerét efféle sárkánnyal; közülük csak egyes esetekben mutatható ki, hogy őseik a Sárkányrendet megkapták volna.

Állítása szerint tehát részint az alvajda fennmaradt okiratain, részint pedig Varjú Elemér (Magyar Nemzeti Levéltárban lévő) pecsétgyűjteményében, láthatók olyan Barlabási-pecsétek, melyeken a farkába harapó sárkány megfigyelhető. Egyéb adattal erre vonatkozólag nem rendelkezik.

A jelenlévők ezután nagy érdeklődéssel vették kezükbe dr. Barabássy Sándor családtörténeti monográfiáját, melynek megvásárlására is volt lehetőség. A könyv egy példányát Előadó Tagtársunk, az MHGT Könyvtára részére adományozta – valamint ugyancsak az MHGT Könyvtára részére dedikálta 2012. évi monográfiájának egy, a pénztárnok által beszerzett példányát is.

Hálás köszönettel fogadjuk Tagtársunk könyvadományát és igen szép előadását, melynek megtekintését minden Kedves Érdeklődő számára ajánljuk, YouTube csatornánkon!

[A beszámolót írta: Benke Tamás (MHGT, pénztárnok).]

Meghívó 1848–1849-es emlékülésre (2023. március 23.)

Az emlékülés meghívója PDF formátumban letölthető ITT!

A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság tisztelettel meghívja Tagjait és minden Kedves Érdeklődőt az 1848–1849. évi magyar polgári forradalom és szabadságharc kitörésének 175. évfordulója alkalmából szervezett emlékülésére, amelyet 2023. március 23-án, Csütörtökön, 17:00 órai kezdettel tartunk, a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumban (1036. Budapest, Korona tér 1.).

Ez alkalomból prof. dr. Hermann Róbert tart megemlékező előadást,

Mítoszok és legendák
1848–1849-ből

címmel. A részvétel ingyenes. A rendezvényen kép- és hangfelvétel készül.

Minden Kedves Érdeklődőt
szeretettel várunk!

Meghívó az MTCSE 2023. I. félévi előadásaira

Társszervezetünk, a Magyar Történelmi Családok Egyesülete, szeretettel meghívja az MHGT tagjait 2023. első félévi előadásaira:

2023. január 8. Vasárnap.

Ünnepi szentmise a magyar történelmi családokért, Budapesten, a Szent István Bazilikában.

2023. február 20. Hétfő. (18:00)

Dr. Bagdy Emőke: „A család, mint harcmező és békesziget”

2023. március 6. Hétfő. (18:00)

Mester de Parajd László: „Afrikai építészetem”

Mester de Parajd László építészmérnök lesz az MTCSE vendége. 1949-ben született Budapesten, 1956-ban szüleivel kivándorolt Párizsba, ahol vegyészmérnök édesapja mint kutató és hamar mint igazgató kezdett dolgozni a Francia Nemzeti Kutató Intézetben (CNRS). 1970 és 1975 között építészeti tanulmányai mellett minden évben hátizsákkal bejárta a világot: Ázsiát, Afrikát, Dél-Amerikát. 1976-ban megkapta az építészmérnöki diplomát az „Ecole Nationale des Beaux-Arts”-on. 1977 és 1988 között Nigerben, Afrikában dolgozott mint építészmérnök. 1988 és 2020 között nemzetközi szerezeteknek dolgozott világszerte, 2020 óta nyugdíjas, de sok helyen tart előadásokat.

2023. március 20. Hétfő. (18:00)

Bugár-Mészáros Károly: „A barokk kastélyok és Magyarország”

2023. április 24. Hétfő. (18:00)

Zöldhelyi Adrien: „A történelmi családok szerepe a kutyatenyésztésben”

Az előadás a szervezett magyar kutyatenyésztés történetét mutatja be. A hazai sportkutyászat kezdetét, felemelkedését és aranykorát, a magyar arisztokrácia, valamint kutyáik sorsának szoros összefonódását a történelemben. Fotókkal és személyes történetekkel megemlékezve azokról a kutyák iránt elkötelezett magyar történelmi családokról, akik megalapították, majd 110 éven át éltették és irányították e nemes sportot hazánkban.

2023. május 22. Hétfő. (18:00)

Csornay György: „Antarktiszi útibeszámoló”

Az MTCSE előadásai várhatóan a Márai Sándor Művelődési Házban (1013. Budapest, Krisztina tér 1.), 18:00 órai kezdettel kerülnek megrendezésre.

Felhívjuk T. Tagtársaink figyelmét, hogy jelen program csupán tervezet, mely a későbbiekben módosulhat (a helyszín, időpontok, előadások tekintetében egyaránt).
Amint az esetleges programváltozásokról hírt kapunk, azokat jelen oldalunkon, piros színnel fogjuk feltüntetni.

A rendezvények listája az MTCSE honlapján is megtalálható.

Felhívjuk a kedves résztvevők figyelmét arra, hogy a rendezvényeken esetenként videó- és fényképfelvételek készülnek, amelyek az MTCSE különböző csatornáin megjelenítésre kerülhetnek. A rendezvényeken való részvétel ezen körülmény automatikus tudomásul vételét feltételezi. Kérjük ezért, hogy akinek ezzel kapcsolatban kifogása van, fényképezéskor igyekezzen kikerülni a kamera látóteréből. Természetesen lehetőség van utólag kérni a képből történő kitakarást, amely kérésnek az MTCSE minden esetben eleget tesz.

A rendezvényeken az MTCSE tagjai részére a részvétel ingyenes. Az MHGT tagjai a MTCSE előadásait ugyancsak ingyenesen látogathatják.
Nem egyesületi (MTCSE/MHGT) tagok esetében a részvétel az adott eseményhez küldött regisztrációs linken történő regisztrációhoz kötött, 1000 Ft támogatási díj befizetése ellenében.

Meghívó az MHGT 2023. I. félévi előadásaira

A programfüzet PDF formátumban letölthető ITT!

Szeretettel meghívjuk Tisztelt Tagtársainkat és az érdeklődőket

a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság
2023. I. félévi előadásaira.

A félév során esedékes négy felolvasóülés pontos helyét, idejét és témáját, alább közöljük.

FONTOS TUDNIVALÓK:

  • Ebben a félévben rendezvényeinket, felolvasóüléseinket, nem kizárólag a Nemzeti Múzeum épületében tartjuk, hanem más intézményekben/helyszíneken is! Tehát kérjük szépen a Kedves Érdeklődőket, hogy figyelmesen olvassák el, pontosan hol lesz az általuk megtekinteni kívánt előadás!
  • Tekintettel a koronavírus-helyzet változékonyságára, kérünk minden Kedves Érdeklődőt, hogy győződjön meg a Társaság honlapján (jelen, folyamatosan frissülő meghívó-oldal újbóli megnyitásával) arról, hogy az általa megtekinteni kívánt előadás valóban meg lesz-e tartva, és ha igen, milyen feltételek mellett látogatható!
  • Kérjük szépen előadásaink Résztvevőit, hogy a hatályos járványügyi intézkedéseket legyenek kedvesek mindenkor betartani!
  • Rendezvényeinken kép- és hangfelvétel készül.
  • A 2023-as év Társaságunk jubileumi éve is, mert idén ünnepeljük megalakulásunk 140. és újjászerveződésünk kezdetének 40. évfordulóját. Ez alkalomból ünnepi konferenciát rendezünk majd, mely ősszel esedékes.

Részletes program:

2023. január 26. Csütörtök (17:00)

Mortuáriumok a lőcsei idősebb Szent Jakab Plébániatemplomban (basilica minor)

Előadó: dr. Pandula Attila (MHGT, elnök)
Az ülést vezeti: Gyenes László (MHGT, titkár)
Helyszín: Magyar Nemzeti Múzeum, Lapidárium (1088. Budapest, Múzeum körút 14-16.)

Az előadó „A lőcsei idősebb Szent Jakab Plébániatemplom heraldikai és funerológiai emlékei” kutatási programjának eredményeit ismerteti, ami a „Rímskokatolícka cirkev farnost’ Levoča” engedélyével és támogatásával folyik.

Lőcse város első okleveles említése 1249-ből ismert. A plébániatemplom építésének legkorábbi szakasza a XIII. századra vezethető vissza. A templom kiépítése több szakaszban, a XIV–XV. században történt. Egy rövidebb időszakban az evangélikus egyház használta. A templom ma is létező belső berendezése a XV. század legvége és a XVIII. század legeleje között keletkezett.

Az általános gyakorlatnak is megfelelően, a helyi társadalmi elitnek központi temetkezési helye, sajátos „mauzóleuma” is. Így például időről időre Szepes vármegye főispánjai, azok rokonsága (például a Thurzó család) temetkezett ide, de itt helyezték örök nyugalomra a szepesi vár kapitányait, továbbá Lőcse város vezetőit, azok családtagjait is.

A templomban relatíve nagy számban láthatók ma is a XV–XVIII. század között keletkezett síremlékek, így például tumba részletek, epitáfiumok, halotti emléktáblák, halotti címeres emléktáblák, stb..

Mindezek sajátos csoportját alkotják a mortuáriumok (epitáfiumcímerek). Ezekből 6 maradt korunkra, amelyek elemzését az előadó elvégezte:

  1. Pernel Kristóf de Schachen (†1530),
    a szepesi vár kapitánya volt;
  2. Reichenburg Vilmos (†1538),
    a környéken állomásozó német landsknecht csapatok kapitánya;
  3. bethlenfalvi gróf, szabad báró Thurzó (III.) Kristóf (†1614),
    Szepes és Sáros vármegye főispánja, Sempte, Galgóc, Bajmóc, Temetvény, Richnó ura;
  4. bethlenfalvi gróf, szabad báró Thruzó (III.) Szaniszló (†1622),
    Magyarország nádora, országbírája;
  5. Friedrich Pobsta de Sittau (†1649),
    igen előkelő helyi patrícius család leszármazottja (1646 és 1647 között a város szenátora volt);
  6. Amman Jeremiás (†1659),
    kiemelkedő lőcsei patrícius család képviselője, városi szenátor stb..

2023. február 23. Csütörtök (17:00)

A magyarországi nemzetségek címerhasználatának főbb tendenciái a középkorban

Előadó: dr. Körmendi Tamás [ELTE BTK Történelem Segédtudományai Tanszék, tanszékvezető, egyetemi docens; Nemzetközi Heraldikai Akadémia (Académie Internationale d’Héraldique), rendes tag]
Az ülést vezeti: dr. Pandula Attila (MHGT, elnök)
Helyszín: Magyar Nemzeti Múzeum, Lapidárium (1088. Budapest, Múzeum körút 14-16.)

A nemzetségi címerek magyar jellegzetességnek tekinthetők: a középkori Nyugaton családi és egyéni címerek a jellemzőek a társadalmi elit szimbólumhasználatában. A középkor végéig tartó évszázadokat a Magyar Királyságban általában a korábbi társadalmi struktúrák felbomlása és a hatalmas arisztokrata klánok felbomlása időszakának tekintik: egyes ágaik megszilárdították saját politikai, gazdasági és társadalmi pozíciókat, míg ugyanazon genus más ágai teljesen elvesztették befolyásukat.

Referátumomban arra a kérdésre keresem a választ, hogy milyen viselkedési minták mutathatóak ki a hazai nemzetségi címerhasználatban és főleg a címerek módosításaiban: miért tapasztalható, hogy egyes rokonságok körömszakadtáig ragaszkodtak a közös nemzetségi címerhez, a nemzetség mint jogi és vagyonközösség megszűnte utáni évszázadokban is, míg mások esetében viszont az mutatható ki, hogy az előkelőbb ágak igyekeztek őket szegény rokonaiktól is megkülönböztető, új címereket választani – a szegényebb ágak pedig sokszor természetesen másolták előkelő rokonaik új címereit is.

2023. március 30. Csütörtök (17:00)

A nagylucsei Dóczy család a 16–17. században

Előadó: dr. Gyulai Éva (Miskolci Egyetem, tanszékvezető, egyetemi docens)
Az ülést vezeti: dr. Jánokiné dr. Újváry Zsuzsanna (MHGT, alelnök)
Helyszín: Magyar Nemzeti Múzeum, Lapidárium (1088. Budapest, Múzeum körút 14-16.)

Nagylucsei Orbán egri püspök címere az ún. Sobieski-hóráskönyvben, 1490 körül. (Forrás: Royal Collection Trust, https://www.rct.uk/)

A nagylucsei Dóczy család anyagi és társadalmi presztízsét Nagylucsei Orbán (†1492) királyi kincstartó (előbb győri, majd 1486-tól haláláig egri püspök) alapozta meg, akinek unokaöccse és gyámfia, Nagylucsei Dóczy Ferenc (1478–1526?) az első, aki a középkor végén felveszi a Körösök vidékén birtokos középkori eredetű család, a zádorlaki, majd szegi (szegvári) Dóczy család nevét. Anyja, Nagylucsei Benedek (†1478), majd iktári Bethlen Domokos szörényi bán, erdélyi alvajda (†1479) özvegye ugyanis harmadszorra zádorlaki (szegi) Dóczy Imre (†1493) felesége lett.

Nagylucsei Dóczy Ferenc fiai, László (†1549), Miklós (1518 k.–1573 k.) és (I.) Gábor (1520 k.–1577/1578) közül a két utóbbi udvari szolgálatával, illetve a Nagylucsei Orbántól örökölt várakkal és birtokokkal (Revistye, Zólyomlipcse) a 16. századi főúri elitbe emelkedik a 16. század közepén, egyébként mindketten az evangélikus vallást terjesztik birtokaikon. Dóczy (I.) Gábor a bedeghi Nyáry családba nősül, miután elveszi Szárkándy (Zarkandy) Pál (1515 k.–†1562/1563) egykori egri prefektus (katonai karrierje kezdetén a Nyáryak familiárisa) özvegyét, Nyáry Krisztinát (1545 k.–1601?), Nyáry Lőrinc (†1559) – szolnoki kapitány,honti főispán, Berencs és Korlátkő ura, koronaőr, a konstantinápolyi Héttorony börtönét is megjárt hős – leányát.

A zsarnócai Dóczy-kastély képeslapon, 20. sz. eleje.

Nyáry Krisztina a revistyei (Revište, SK) vár alatti, ma is álló zsarnócai (Žarnovica, SK) kastélyban neveli férjével, nagylucsei Dóczy (I.) Gáborral első és második házasságából származó gyermekeit. Innen adja férjhez 1579-ben Szárkándy Borbálát (1560 k.–1595 k.) az illavai vár és uradalom evangélikus vallású urához, a horvát származású giletinci Ostrosith Andráshoz (1550–?), Ostrosith János trencséni főispán fiához. Nővérét, Szárkándy (Zarkandy) Annát (1558 k.–1604), nagybátyja, Nyáry István – honti főispán, a Nyitra megyei Berencs (ma: Branč, SK) várának ura – barátjához, az Erdélyből bujdosni kényszerült kornyáti Bekes Gáspárhoz (1520–1579) adják férjhez 1577 első felében. A házaspár Báthory István király jóvoltából Lengyelországban az udvari és nemesi elit tagja lesz.

Özv. Dóczy Gáborné Nyáry Krisztina meghívója lányának, Dóczy Zsuzsannának a zsarnócai kastélyban tartandó menyegzőjére, 1580. április 10.
{Forrás: Štátny Archív v Banskej Bystrici [Besztercebányai Állami Levéltár, Besztercebánya (Banska Bystrica, SK)] – FMBB (Besztercebánya város levéltára, 1020/1255–1922). (Digitális felvétel.)}

Szárkándy Anna féltestvére, Dóczy Zsuzsanna (1565–1596), aki 1582-ben tartja menyegzőjét a zsarnócai kastélyban Thököly Sebestyénnel (1540 k.–1607), a késmárki vár úrnőjeként 32 éves koráig 12 gyermeknek ad életet, és így a Thököly-dinasztia ősanyja lesz. Testvéröccse, Dóczy (II.) Gábor (1568–1596) az 1580-as években apród lesz a lengyel királyi udvarban, minden bizonnyal nagynénje, Szárkándy Anna támogatásával, akinek második férje, a katolikus Wesselényi Ferenc (1540–1594) ugyancsak udvari méltóság és lengyelországi birtokos. A Wesselényiekhez kerülnek Bekes Gáspár egykori lengyelországi birtokai is; így a Krakkóhoz közeli gdówi uradalom még a 17. század végén is Szárkándy Anna örökösei tulajdonában van.

Érdekes, hogy mivel Nyáry Krisztina egyik unokája, a korán elhunyt Szárkándy Borbála lánya: Ostrosith Judit, az evangélikus Petrőczy/Petróczy Pál (†1639) felesége lesz, rokona a költőnő Petrőczy Kata Szidóniának (1662–1708), aki unokája volt Szárkándy Borbála sógorának: Petrőczy Miklósnak. Ugyanakkor Petrőczy Kata Szidónia anyja, Thököly Erzsébet grófnő (†1662) révén is kapcsolódott a Dóczy–Nyáry családhoz, hiszen anyja Thököly Istvánnak (1623–1670) – Dóczy Zsuzsanna és Thököly Sebestyén unokájának – a lánya volt. A költőnő egyébként ifjúkorában a Wesselényiek gdówi birtokán bujdosott.

Nagylucsei Dóczy András báró (†Fogaras vára, 1620) síremlékének részlete a leleszi (Leles, SK) premontrei templom szentélyében. (Papp Ingrid felvétele.)

A 17. században, a Magyar Királyságban, a családból a legnagyobb karriert az evangélikus Dóczy (I.) Gábor és Nyáry Krisztina másik fia, a katolikus vallásra áttért Dóczy András „zsarnócai báró” (1570 k.–1620) futja be, aki karrierje kezdetén Habsburg Miksa főherceg udvarában szolgál, egy osztrák nemes özvegyet vesz feleségül, Alsó-Ausztriában birtokot és indigenátust szerez. Majd a 17. század elejétől barsi főispánként már a Magyar Királyságban építi tovább karrierjét; királyi tanácsos, pohárnokmester, majd 1610-től szatmári és tiszántúli főkapitány lesz. A mindvégig királyhű arisztokrata életét Bethlen Gábor börtönében végzi. Gyermeke Paczoth Judittal kötött második házasságából sem származott.

Dóczy András unokatestvére, Dóczy Miklós báró lánya: Fruzsina, a kora újkor egyik leghatalmasabb családjának tagja lesz, amikor férjhez megy Homonnai Drugeth (II.) Györgyhöz (†1592). Dóczy Fruzsina, első férje halála után, Christian von Teuffenbach felső-magyarországi főkapitány (†1598) felesége lesz, majd harmadik házasságával bekerül a lengyel arisztokráciába, amikor férjhez megy a nála jóval fiatalabb Jan Stefan Mniszech (Mniszek) sanoki sztarosztához (1580–1602), Jerzy Mniszech (1548–1613) sandomiri vajda fiához. Rövid házasságuk gyermektelen marad.

2023. április 25. Kedd (16:00)

A Benke-család történetének kérdései

Előadó: Benke Tamás (MHGT, pénztárnok).
Az ülést vezeti: br. Gudenus János József (genealógus, az MTCSE alapítója, az MHGT r. tagja).
Helyszín: Szent Margit Gimnázium, Apor Vilmos terem (1114. Budapest, Villányi út 5-7.).
A kertkapu mögötti lépcsősoron feljutva, jobbra kell fordulni, majd a jobb épületszárny oldalában lévő lépcsőn lehet bejutni az Apor Vilmos teremhez (melynek ajtaja a bejárattal szemben, a földszinten van).

FIGYELEM! Az évfordulóra való tekintettel, az előadásra rendhagyó időpontban (keddi napon) kerül sor!

2023. április 25-én lesz 500. évfordulója, hogy II. Lajos király, a Benke-család tardoskeddi kúriájára vonatkozó kiváltságlevelet (exemptionalist) kiadta.

Az évforduló napján kerül sor Benke Tamás előadására, melyben 2004.IX.10-e óta folytatott családkutató munkájáról, annak eredményeiről, érdekesebb kutatói tapasztalatairól, valamint a munka során felmerült főbb kérdésekről ad számot.

Előadó munkája a történelmi Magyarország területén élt, „Benke” vezetéknevű családok, mindenekelőtt a tardoskeddi Benke-család történetének feltárására irányul. Ezzel foglalkozik előadásában is, mely négy szakaszra oszlik.

Az előadás első negyedében, bemutatja személyes indíttatását, kutatói megközelítését (céljait, kérdésfeltevéseit, módszereit); majd röviden ismerteti a történelmi Magyarországon előforduló Benke-családokat. Részletesebben bemutatja a kutatása fő tárgyát képező tardoskeddi Benke-család újkori (1523 utáni) leszármazását, az egyes ágak elkülönülését, hivatkozva a nemzedékrend felállításához felhasznált legfontosabb okirati bizonyítékokra.

Röviden megemlékezik a család újkori történetének kiemelkedőbb alakjairól, különös tekintettel Benke Miklós nyitrai alkapitányra (hivatali ideje: 1680–1682.). Kitér a különféle Benke-családok által használt címerekre, valamint a címeresleveleikre is.

Az előadás második részében, előadó ismerteti a számára legizgalmasabb, legtöbb elfoglaltsággal járó kutatási területet: a középkorban élt Benkékre vonatkozó adatokat és elképzeléseit. Bemutatja a benkefalvi Benkefi (ill. a XV. század elejétől benkefalvi Benke nevet viselt) család eredetét, és XIII–XV. századi történetét, a rendelkezésre álló és általa rendszerbe állított kútfőkön keresztül.

Ennek részeként, benkefalvi Benke Péter, Krassó vármegyei alispán és harami várnagy rövid életrajzát, pályaképét is igyekszik felvázolni (a reá nézvést talált, 1398–1421. közötti adatokból). A régóta ismert források összekapcsolása és újraértékelése mentén, bemutatja azt a lehetséges folyamatot, és társadalmi közeget, mely a XV. század közepétől, a korábban szolid középnemesi színvonalon élt, benkefalvi Benke család elszegényedéséhez, korábbi birtokairól való elvándorlásához (vagy akár kihalásához) vezethetett. Foglalkozik a Benkefiak lehetséges „őseredetével”, és későbbi (igen homályos) sorsával is, saját családtörténeti koncepciójának tükrében.

Az előadás harmadik részében, esettanulmány jelleggel, a család egyik, Vácról elszármazott, kalandos történetű ágáról emlékezik meg; bemutatva ezáltal egy (a többihez képest) szélsőségesen nagy földrajzi mobilitással rendelkező leszármazási vonal sikeres „felgöngyölítését”; megemlékezve egyúttal a tardoskeddi Benke-családnak Püspökvác mezőváros XVIII. századi történetében betöltött, igen jelentékeny szerepéről.

Az előadás negyedik, záró részében, előadó egy számára ellenszenves, társadalmi, anyagi és erkölcsi romlást hozó korszaknak, a XIX–XX. századfordulónak, családi vetületét vázolja fel, az ekkor élt fontosabb, társadalmilag kiemelkedőbb családtagok közül, három személynek a kiragadott példáján. Tardoskeddi Benke Gyula (bankigazgató, országgyűlési képviselő), tardoskeddi Benke Béla (altábornagy) és farkasdi Benke Gyula (állatorvos, gazdasági akadémiai tanár) életét, profilját, a kutatás befejezetlenségét érzékeltető, tudatos homályossággal vázolja; rámutatva arra a folyamatra, mely minden jóra való törekvés ellenére, történeti értékek bemocskolódását, ősi előjogok elpusztulását, a történeti egész Magyarország felbomlását, a magyarság lelki egységének és ellenálló-képességének megroppanását, a polgári korszak vagyont és érvényesülést hajhászó törtetésének fájdalmas koncepciótlanságát és értelmetlenségét hozta magával és hozta felszínre.

Összegzésként előadó áttekinti a kérdéseknek azt a logikai struktúráját, „útvesztőjét”, mely a további kutatás irányait, jellegét, önmagába zárt végtelenségét, is megmutatja, magában hordozza. (A sok-sok megválaszolatlan kérdés, voltaképpen ugyanolyan képe, tükre, eredménye, egy családkutatásnak, mint a fellelt „biztos” ismeretek, adatok.)

Záró gondolatként családkutatásának személyes hozadékát; valamint a kilenc (XIII–XXI.) évszázadot átfogó „kutatási ív” tanulságai nyomán kirajzolódó jövőképet mutatja be.

(Az ünnepi alkalomból az előadó néhány rövid zeneműve is hallható lesz, digitális felvételről.)

2023. május 25. Csütörtök (17:00)

A trianoni békediktátum hatása a zászlóinkon

Előadó: Bíró Aurél (Budapest Főváros Levéltára, főlevéltáros)
Az ülést vezeti: Ogoljuk-Berzsenyi Anett (MHGT, főtitkár)
Helyszín: Magyar Nemzeti Múzeum, Lapidárium (1088. Budapest, Múzeum körút 14-16.)

Nyolc, 1921–2000 között készült, Budapesten őrzött Szűz Mária-ábrázolású zászlón kerül bemutatásra a Trianonban megcsonkított Magyarországra való emlékezés. Az egyleti, iskolai, országos, templomi zászlókon nemcsak az egyre erősödő szakrális, hanem a magyar vonásokat is kidomborították.

2023. június 29. Csütörtök (17:00)

Héderfájai és Makfalvi Barabássy család történelmi monográfiája – a dokumentumok és a családi levelesláda anyagának tükrében

Előadó: dr. Barabássy Sándor (MHGT, MTCSE, Bp.)
Az ülést vezeti: dr. Török Róbert (MHGT, titkár)
Helyszín: Magyar Nemzeti Múzeum, Lapidárium (1088. Budapest, Múzeum körút 14-16.)

Az előadó a 2022-ben megjelent családtörténeti monográfiájában foglaltakat ismerteti. A könyvet a Heraldika Könyvkiadó jelentette meg NKA támogatással. A kötet valójában két könyvet rejt magában: egy családtörténetet és egy családi levéltár feldolgozott, regesztázott (kivonatolt) leveleit, a csodával határos módon részlegesen megmenekült Barabássy Családi Levelesláda anyagát.

A könyv megírásának legfontosabb indítéka a kutatás, búvárkodás volt a több évszázados eredeti dokumentumokban, illetve a különböző történelmi, családtörténeti, művészettörténeti munkák, tanulmányok információinak felhasználása a Barabássy Családra vonatkozóan. A felhasznált dokumentumok legfontosabb forráshelyei a Marosvásárhelyi Teleki Téka, a budapesti Országos Széchényi Könyvtár, a Magyar Nemzeti Levéltár; illetve a Román Nemzeti Levéltár Kolozsvár, Beszterce, Szeben, Brassó, Kovászna megyei levéltáraiban lévő, magyar nemesi családoktól összegyűjtött, digitalizált középkori oklevelek.

A Barabássy Család azon erdélyi történelmi családok közé tartozik, amelyeknek az Isteni Gondviselés kegyelméből a gazdagság, tudás, egészség, szaporaság mellett, az idők folyamán jutott bőven a „sors bona”-ból, a jó szerencséből is.

A család történelmi monográfiája 1323-tól a jelenig 25 generációt ölel fel.

Meghívó az Aranybulla 800 emlékülésre (2022. november 7.)

Az emlékülés meghívója PDF formátumban letölthető ITT!

A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság szeretettel meghívja T. Tagjait és a Kedves Érdeklődőket

Aranybulla 800

című emlékülésére, melyet 2022. november 7-én, Hétfőn, 15:00 órai kezdettel tartunk, az MNL Pest Megyei Levéltár épületében (1097. Budapest, Vágóhíd utca 7.).

FIGYELEM! A részvétel ingyenes, de regisztrációhoz kötött! (Leírását lásd lentebb!)

Program

15:00–15:05 Köszöntő.

15:05–15:45 Zsoldos Attila: Az Aranybulla és története.

15:45–16:25 Rácz György: Az Aranybulla példánytörténete.

16:25–16:45 Kérdések, hozzászólások.


Tudnivalók

  • Felhívjuk szíves figyelmüket, hogy az emlékülésen való részvétel ingyenes, azonban regisztrációhoz kötött!
    Regisztrálni a következő linken található űrlap kitöltésével lehet:
    https://forms.gle/2Jm7HBserkEUTAHw6
    (A regisztráció azért szükséges, hogy a Levéltár, a várható létszámnak megfelelő számú férőhellyel rendelkező termet készíthessen elő a rendezvény céljára.)
  • Tekintettel a koronavírus-helyzet változékonyságára, kérünk minden Kedves Érdeklődőt, hogy győződjön meg a Társaság honlapján (jelen, folyamatosan frissülő meghívó-oldal újbóli megnyitásával) arról, hogy az emlékülés milyen feltételek mellett látogatható!
    Kérjük szépen a rendezvény Résztvevőit, hogy a hatályos járványügyi intézkedéseket legyenek kedvesek mindenkor betartani!
  • A rendezvényen kép- és hangfelvétel készül.

Minden Kedves Érdeklődőt szeretettel várunk!